Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Betty, a nem csúnya lány…

 

Nagyon remélem, hogy ez a szép szerelmes történet megnyeri a tetszésedet! Az enyémet megnyerte. Ezért írtam. Meg azért, mert szerintem nincsenek lerágott csont sztorik. Nem az számít, hányszor írtak meg, vagy filmesítettek meg egy történetet, hanem, hogyan tették! Emberi történetek vannak csak. A mi történeteink, mert minden történetben ott van az életünk. Gondolj csak arra, milyen könnyedén tudtál ítélkezni valami olyasmiről, ami téged közelről nem érintett. Aztán belecsöppentél Te is, és mindjárt másképp láttad! Egészen másképp. Velem már többször is megtörtént. Próbálok tanulni belőle. Könnyű nagy hangon mondani a magunkét, hogy azért van ennyi válás, mert az emberek nem képesek toleránsan viselkedni egymással. Aztán, vagy Te is elváltál, vagy valaki, aki közel áll a szívedhez. és rögtön megláttad ugyanazt a problémát a másik oldalról is. És, ha őszinte mertél lenni magadhoz, kicsit elszégyellted magad. Hogy nem kellett volna ítélkezned. Minden történet igazi annak, aki éli. 
Betty és Armando története nem egy szappanopera, könyv formában. Az én történetem valódi érzésekről szól. Hány olyan nő él ezen a bolygón, aki a tévéből, újságokból, sőt a csapból is folyó tökéletes, és persze sikeres nőket nézve csordultig telik önnön tökéletlenségének szájat keserítő érzésével? Szerintem, mi vagyunk többségben. A tökéletlenek. Az igaziak. A reménykedősek. A mindig mindenért nagy árat fizetősek. Sokan vagyunk. És örülök, hogy sokan vagyunk. Mert egyetlen ember sem lehet tökéletes. Akármekkorákat hazudik bele a világ arcába, akkor se! Tökéletlennek lenni jó. Mert arra ösztönöz, hogy soha ne fogadjunk el semmit kész ténynek. Ha belenézünk a tükrünkbe, merjük magunkat látni! Még szépnek is láthatjuk magunkat. Mert azok is vagyunk. Nem pózolhatnánk a Playboy magazin címoldalán, ez igaz. De, tudod, mit? Nem is akarnánk. Az a férfi, aki egy nőben nem lát meg mást, csak egy megkefélhető "tárgyat", annak nemcsak a szeme, de a szíve se működik jól. Ő maradjon a magazin bámulásánál. Mi meg, várjunk tovább. Türelemmel. Tisztességgel. Soha fel nem adva. Nekünk írtam meg ezt a könyvet.

 

Az én Bettym nem műronda. Átlagos. Éppen hogy. Nincs fogszabályzója, se fejére nyalt frizurája, még rajzolt bajusza sincs. Igazi. Egyszerűen csak egy nő. Nem címlap arc. Mármint kívül. Belül nem egyszerűen egy ember. Több annál. Mert belül különleges. Igazi a jósága, a tisztessége, még a félénksége is igazi. Pont olyan igazi, mint az átlagos külseje. Nincs szüksége arra, hogy bosszút álljon, pedig szörnyű dolgot tettek vele. Nem játszik hónapokig a férfival, akit szeret, hogy jól megkínozza. Nem alázza meg, nem kergeti az őrületbe Armandót, pedig az megérdemelné. Ha visszaadná a fájdalmat, amit kapott, akkor már nem Betty lenne. Úgy reagál az őt ért fájdalomra, ahogy minden tisztességes ember reagálna. Nem rugdosni akar, hanem elmenekülni. A jósága ugyanúgy a sajátja, mint az idétlen göncei. Nem tartja oda a másik orcáját, hogy azt is üssék, mert nem hülye. De azt sem engedi, hogy a bosszú megmérgezze a lelkét. Olyan a jósága, mint a szomjazó földnek a langyos eső, alig hihető, várva várt.
Ha egy férfi lelkében ott van a jóság magja, szárba szökkenhet, csak arra van szüksége, hogy egy másik ember jóságának meleg zápora megöntözze. Jóság kell, meg egy kis akarat, és jöhet az átváltozás. Nemcsak mi, nők vagyunk magok. A férfiak is magok. Várakozó magok vagyunk mindahányan. Az én Armandóm is mag. Vár. Várja, hogy valaki hozzá hajoljon.
Arról mesélek, hogyan hajol össze két olyan ember, akik mások szerint olyan messze állnak egymástól, hogy lehetetlen összeérniük. Még jó, hogy ezt a marhaságot a lehetetlenről nem mindenki osztja! Mert marhaság! Az életben egyetlen szabály van, hogy nincs szabály! Isten igazságos, szétneveti a fejét odafönn, és hagyja, játsszuk a kisded játékainkat. Aki hajolni akar, az hajolhat. Csak rajta áll. Ha két mag szeretni akar, kibújik a földből, zöldbe öltözik, és egymás felé kezd nyújtózni, hogy a végén összefonódjon. Ha a környezetük vihart kavar rosszindulatból, irigységből, féltékenységből, az állandó rángatástól csak erősebbek lesznek azok az indák, amelyeket egymás köré fontak.
Az én Bettym és Armandóm ezt tanulják. A hajlítást. Aztán a fonódást. Az életet. Műbalhék nélkül. Mert igaziak. Csak emberek. Egyszerűen csak emberek. Mint mi."

 

BETTY. A NEM CSÚNYA LÁNY.


Teljes 3. fejezet a könyvből

 

Hétfő reggel kilenckor Betty már ott ült a sötét kis kuckójában, a sötétet kedvelő növényei, óriás gyertyái és a falakat borító, tengert ábrázoló poszterei között, a széke minden mozdulatára nyikorgott, a folyosóról, mintegy szűrőn keresztül hallotta a többiek jövését-menését, és várta, hogy a számítógépe életre keljen. Közben gondolkodott. Mint két napja állandóan. És ugyanazon gondolkodott. Pontosabban, a kivitelezésen gondolkodott. Mert a döntést vasárnap már meghozta. A terv készen volt, csak a megvalósítás módját kellett kitalálni. Pontosan. Lépésről lépésre. Na, elő lehet szedni a pontos, a megbízható, a céltudatos Bettyt. Hát, elővette, és nekiállt a lépéseket összepasszítani. Mert ide kellett a passzítgatás.

Vasárnap nyakába vette a várost, órákig sétált a nyüzsgő utcákon - kardigán nélkül! -, még élvezte is. Valami morbid módon, de élvezte. Évek óta nem sétált "csak úgy". Egyáltalán nem szokott sétálni. Menni szokott, sietni is szokott, néha rohanni is, de sétálni, azt nem szokott. Hát, most sétált. Igazán sétált. Lassú, szinte csoszogós léptekkel, fagyit nyalva, nézelődve, másokra figyelve, igazi érdeklődéssel. Alig ismerte a várost, ahol kiskora óta lakott. A szülei faluról költöztek be Mexikóvárosba, amikor ő három éves lett. Életének első három évéből semmire sem emlékezett. Néhány halvány érzés, ennyi maradt benne a szülei falujából. És abba sem volt biztos, hogy ezeket az "illatokat" nem utólag csöpögtette be élete "illatpárnájába", azok alapján az élmények alapján, amelyeket a ritka látogatások során szívott magába a faluról. Ő egy mexikóvárosi lány. Városi lány, aki nem tudja, melyik a tehén eleje, és melyik a hátulja.
Lassan sétálgatott, vasárnap lévén rengeteg ember töltötte a szabad idejét, a belváros utcáit róva. mintha mind a nyolc és fél millió ember ott örvénylett volna körülötte. Egyszerre zavarta, és felvillanyozta ez a nyüzsgő kavargás. Lassan sétált el a Catedral Metropolitana mellett, bámész szemekkel nézte a sokszínűségét, az íveket, a fény-árnyék játékát. új szemmel nézett. Tovább sétált, megbámulta - már kevesebb lelkesedéssel - a Palacio Nacional épületét, hogy szinte beleütközzön a következő épületbe, a Museo de la Ciudad masszív tömbjébe. Sétált, végig a híres Zólaco épületei között, és a városban, az
ő városában sétálgatva kellett rádöbbennie, hogy szűkebb hazáját sem ismeri jobban, mint a szülőfaluját. Egyszerre volt kellemetlen és vicces érzés. Szégyellte magát, hogy ilyen vakon élt eddig, de nevetett is magában azon, hogy pont olyan, mint a nagyon sikeres, nagyon elfoglalt emberek. A karrier mókuskerekében körbe-körbe rohangálva nincs idő nézelődni! Még kiesünk a kerékből! Betty érezte, milyen vicces a gondolat: magát, mint sikeres és elfoglalt ember látni! Hát, az elfoglalt, az stimmel. A sikeres nem. Az olyan emberek, mint Armando úr, na, ők sikeresek. Armando úr. Egyszerre elmúlott a jókedve. Már nem nézelődött. Befelé fordult a tekintete, kezdte a gondolkodást elölről.
Azért menekült el otthonról, hogy ne kelljen beszélnie a főnökével. Sokszor előfordult, hogy őkegyelmessége hétvégén is telefonált. És persze, mindig akart valamit. Nem Betty szüleinek egészségi állapota érdekelte, se az, hogy az asszisztense hogyan töltötte a pihenés napjait. adott ő annyi munkát Bettynek, hogy a hétvége ne a pihenésről szóljon! Mindig valamilyen problémájával hívta, aztán Betty tehette félre a másik munkáját, hogy a főnöke újabb búját-baját megoldja.
Elmenekült otthonról, hogy ne kelljen szívdobogva a telefon csengésére várnia. A szüleit csak kora estére várta, telefonáltak, még reggel -ennyi elég is volt az ijedten verdeső szív hangjából! -, így maradt egy kis ideje magára. Örült neki, mert semmire se jutott az éjjel. Érzett, fájt, forgolódott, halni készült, vagyis semmi értelmes dolgot nem tett. Nem döntött. Semerre se. Olyan volt, mint az édesanyja néhány évvel korábban, amikor a változókor kiforgatta magából. Hullámzott összevissza. Sírt, nevetett, ok nélkül, hol melege volt, hol fázott, mindenen meghatódott, hogy egy perc múlva egy apróságon felbosszantsa magát, hol ömlött róla az izzadtság, hol a bőrét kenegette, szinte kényszeresen, mert csontszáraznak érezte.

Betty is ilyen lett, hullámzott. Bosszút akart állni, meg akart bocsátani. Gyönyörű hercegnőként akart megjelenni, hogy Armando úrnak leessen az álla. Bunkó és neveletlen és gunyoros akart lenni, hogy Armando úrnak. leessen az álla. Rá akarta "ereszteni" Marcia kisasszonyt a vőlegényére, hogy végignézze, amint a hölgy, csodás "kapott" körmeivel mintát szánt a férfi arcára. De azt is akarta, hogy Armando úr halálos betegségbe essen, hogy ő áldozatos munkával kigyógyíthassa belőle, hátha ettől rájön a bolond, mit is köszönhet neki. Hullámzott. Hát, ennyit az elemzés áldott módszeréről. Hiába jött rá, mit tett... mit tettek vele, nem tudott továbblépni. Pedig az ideje egyre csak fogyott.

Egyet tudott, nem fog alakoskodni. Óriási a kísértés, hogy most ő kezdjen játszani a férfival, tényleg óóóriási, de. képtelen rá. Vagy egy szint, ami alá nem tud süllyedni. Álmodozni jó arról, hogyan alázza meg, használja ki, csapja be, hozza szégyenbe, kergeti őrületbe Armando urat, de álmodozni, és megtenni, az nem ugyanaz! Nem. Ez nem megy. Szívesen fog álmodozni ezután is a fölényről, az elégtételről, a bosszú édes ízéről, hogy ezek a. kicsinyes gondolatok segítsenek elviselni a fájdalmat. Álmodozni fog a dologról, és nem lesz lelkifurdalása miatta, de megtenni nem fogja. Ha sikerült az apjának valamit a lánya szívébe plántálni, az a tisztesség és a becsület volt. A szerelem fortyogása mintha "kifőzte" volna belőle ezt a tanítást. De csak "mintha". Péntek éjjel a szerelme, forró fortyogásból visszahűlt langyos bugyogássá. Talán teljesen ki fog hűlni. Megdermed. Meghártyásodik a teteje, alatta meg páncéllá dermed. És akkor Betty megmenekül. Visszakapja az uralmat az élete fölött.
A kihűlőben lévő szerelem mellett a tisztesség érzése kezdett újra felmelegedni. Még a bosszúvágynál is melegebb lett. Nincs több aljasság! Se vele nem művelheti senki, se ő nem fogja művelni másokkal. Pontosabban két bizonyos férfival. Nem.

Mit is tanítottak nekik a hittanórákon? "Ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel." Ez. szép. Menni fog. Mármint nagyjából. Ha a pap úgy értette -vagyis Isten értette úgy! -, hogy ne álljanak bosszút a nekik okozott fájdalomért, akkor ezzel egyetért. A bosszú, bosszút szül. Elég volt ennyi fájdalom. De van az a másik tanítás, a pofonról. hogy is van? Ja, "ha megütik a bal orcádat, tartsd oda a jobb orcádat." Nem, ez már nem megy. Egész életében pofozták, és ő hagyta. Az iskolatársai, a gyerekek a környékről, a munkatársainak egy része, egy tetemes része, és most Armando úr. Meg Manuel úr, bár az utóbbi nem nagyon számít. Sose becsülte az értékesítési vezetőt valami sokra. Jobban szeret a szájával dolgozni, mint a kezével, egy ilyen férfit nem tud becsülni. Ő nem számít. De Armando úr számít. Nagyon is számít. Nincs több pofon! Egy se! Nem hagyja! Visszaütni nem fog, egyszerűen, mert nem megy neki, de harcolni fog. Ha nem kapja meg a tiszteletet, majd kivívja! Tud a szavakkal bánni. Esze is van, dögivel, "prímszámnyi" esze van, ahogy egyszer az alkalmazott matematika tanára fogalmazott nevetve.
"Hm, szóval harc. Jó, ezt megbeszéltem magammal. Benne vagyok. Sőt, alig várom. Olyan régóta nyelek, majdnem mindenkitől, itt az ideje kiállnom magamért. Már előbb is meg kellett volna tennem. Na, a végén még hálásnak kell lennem a drágalátos munkaadómnak, hogy volt oly szíves jól belém rúgni! A végén még neki köszönhetem, hogy felébredtem az álomból. A mindenféle álomból. Azért ennél. kíméletesebb ébresztőt is el tudtam volna képzelni!
Na, már viccelődök. Csak nem jobban vagyok?... Nem, sajnos nem. A lényeg nem változott. A fájdalom maradt. Azt hiszem, maradni is fog. Annak a tegnapelőtti éjszakának soha nem szabadott volna megtörténnie! Soha. Nincs nő, aki ennél szebb éjszakát ki tudna találni magának! Túl szép volt. Meseszép. Jaj, miért mondta ezt? Miért nyúlt hozzám
úgy? Miért nézett olyan szerelmesen? Így sokkal nehezebb.
Nem lehetséges, hogy igazat mondott tegnapelőtt? Hogy tényleg szeret? Olyan őszintének tűnt. Minden, amit tett, és minden, amit mondott, igazinak látszott. Mi van, ha tévedek?... Bizonyosságot kell szereznem, muszáj! Így nem bírok kiszállni! Képtelen vagyok! Ezekkel a csodás emlékekkel a szívemben, nem fog menni. Biztosnak kell lennem magamban, hogy meg tudjam tenni. amit meg akarok tenni. A gyanú nem elég. Az elemzés rásegítésével sem elég. Bizonyíték kell! De hogyan szerezzem meg? Hm, bizonyíték, bizonyíték, de milyen bizo. megvan!
Kiugratom a nyulat a bokorból! Ez az. Ha az egészet azért csinálták, mert nem bíztak bennem, majd holnap adok okot, hogy megint feltámadjon a félelmük. Nem lesz nehéz. És nem kell sokáig alakoskodnom, azt nem bírnám. Csak pár elejtett megjegyzés, egy túl hangos telefonbeszélgetés Tomással, egy kis távolságtartás. pár óra elég lesz, ismerem őket. Pár óra játék, és már menekülnek is befelé a tárgyalóba, hogy újabb tervet főzzenek ki. Csak arra kell vigyáznom, hogy a színjáték nagyobb részét ebéd utánra időzítsem, nehogy ebéd közben akarják megoldani az újabb válságot. Mindig kimennek ebédelni valahová. Mindegy hová, csak drága és menő hely legyen, sok facér nővel. Ha igazam van, akkor délután összedugják a fejüket, és én. ki fogom hallgatni őket. Ez az. Jó terv. És végig  kell csinálnom. Tudnom kell, egyszerűen tudnom kell! Ezzel az édes éjszakával a szívemben nem tudom bizonyíték nélkül elvágni a régi életem, a
péntek éjszaka előtti életem fonalát, és új életet csomózni magamnak.
Végig fogom csinálni. Soha nem tettem ilyesmit, de akkor is végig fogom csinálni! Ha elég lenne, hogy megkérdezem Armandót, megtenném. Semmi értelme nem lenne, ő a hazugság nagymestere! Ezerszer hallottam, ahogy kimossa magát. Trükközni kell, most az egyszer. Remélem édes Szűzanyám, ezt az utolsó kis aljasságot még megbocsátod nekem. Ígérem, az új Betty tényleg
új Betty lesz. Mindenben. Minden fontosban. Na, akkor már vissza is fordulhatok. Lassan anyuék is megjönnek. Most már hiába telefonálna a kedves főnököm, apám úgyse engedné, hogy elmenjek otthonról. A vasárnap a családé, akármennyi is van még vissza a napból. Biztonságban vagyok. Reggelig. Csak reggelig.

*

A hétfő olyan lett, amilyennek Betty tervezte. Ahogy tíz óra felé belépett Armando úr a kuckóba, hogy üdvözölje őt, olyan. harag ébredt Betty szívében, amilyenre még soha nem volt példa nála. Csendes izzású harag, eltökéltséget melengető harag, kitartásról suttogó harag.
Bizonyosságot akart, miközben már elítélte magában a férfit. Mert a kitalált szerelem nem csak fantáziálás. Azok a semmilyen csókok a kocsiban. hazugságról meséltek. De a péntek éjjel mást suttogott. Az árulás ténye adott volt, és Betty haragudott miatta, de a péntek egészen mást suttogott. Szépeket. Az egészet akarta látni, az egész mocskot, az árulásban biztos volt, de a péntek hazugságában nem. A péntek igazi is lehetett. Ez semmit nem von le az igazság szörnyű fájdalmából, de meggyorsíthatja a gyógyulást. Hogy mégse olyan szörnyeteg ő. Hogy lehet vágyni utána, lehet kívánni, lehet őszinte szenvedéllyel szeretkezni vele. hogy ő is nő. Csúnyácska, de azért nő.

Haragudott, egész nap haragudott, és hagyta, hogy meg is látsszon rajta. Nem huncutkodott vissza, pedig Armando úr próbálkozott. Egyre kétségbeesettebben próbálkozott. Mert érezte, valami baj van. És Betty nem mondta el, mi ez a baj.
Csöndesen jött-ment, alig szólt két szót a férfihez, főnöknek szólította, mindig csak főnöknek, nemcsak a haragját, a szomorúságát is megmutatta, de nem mondott semmit. Pedig kérdésekkel bombázta a férfi. Egy teljesen összezavarodott férfi.

  • Betty, az isten szerelmére, áruld már el, mi a bajod? Amióta bejöttem, ez megy. Ebéd óta még rosszabb. 
  • Hogy ízlett az ebéd?
  • Kit érdekel az ebéd?
  • Engem. Még egy tisztességes szendvicset se volt időm bekapni.
  • Miért nem szóltál?
  • Talán, mert azt reméltem, magától is észreveszi. Mert törődik velem. Mert aggódik értem. Mert.
  • Bocsáss meg! Hozatok neked valamit, jó?
  • Köszönöm, de nem kell. Már nem. Így már nem.
  • Majd jóváteszem. Ígérem. Valami más bajod is van, igaz? Látom.
  • Semmi, főnök. És ha most megbocsát, dolgom van. Kérem, hagyjon dolgozni.
  • Nem. Teljesen kiborítasz! Ott volt az a csodás péntek éjszaka, egész hétvégén arra vártam, mikor láthatlak újra, erre ez fogad! Ez a. borzalom!
  • Nincs itt semmiféle borzalom. Egyszerűen dolgozni szeretnék, ez minden. Tudja, én vagyok az, még mindig én vagyok az. Betty, akiről ezer bőrt le lehet nyúzni. Akivel kiabálni lehet. Aki késő éjszakáig robotol szó nélkül. Akit el lehet ide dugni, messze mindenkitől, hogy a látványa ne rontsa a cég imázsát. Csak a dolgomat akarom végezni, hiszen csak erre vagyok jó.
  • Miket beszélsz itt? Megőrültél?
  • Csak az igazat mondom. Mindig. Magának mindig igazat mondok. Ha hazudok, akkor azt is csak magáért teszem, hiszen ismer. Én mindig igazat mondok magának. És maga? Maga is mindig igazat mond nekem?
  • . Persze. Mi ez a faggatózás? Talán kételkedsz bennem?
  • Hogy ééén? Dehogy. Maga a tisztesség eleven szobra, uram! Akkor, dolgozhatok tovább? Szeretném kiérdemelni a fizetésemet.
  • Ez a baj? Hogy nem emeltem a fizetésedet? Már többször is akartam, de valahogy az utóbbi időben egészen más gondolatok támadtak bennem, ha eszembe jutottál. Bocsáss meg, és igazad van. Még ma intézkedem, hogy.
  • Semmi szükség rá, főnök. Maga úgy bánik velem, olyan. szépen, hogy beérem kevéssel is. Olcsó vagyok.
  • Olcsó? Micsoda kétértelmű és gusztustalan szó! Te nem vagy olcsó. Nagyon is drága vagy. Nekem a legdrágább.
  • . Ezt igen szépen mondta, főnök. Most már dolgozhatok?
  • .. Nem. Csupa gúny vagy, csupa hamisság. Tudni akarom, mi történt péntek óta!
  • Én nem vagyok hamis. Mindig őszinte voltam magával, főnök. Hát maga? Maga is őszinte velem?
  • . Persze. De ezt már egyszer kérdezted. Nem győztelek meg? Ami kettőnk között történt azon a meseszép éjszakán, az se győzött meg téged?
  • Dehogynem. Igazán kitett magáért aznap éjjel, főnök!
  • Miért főnöközöl? Nem szoktál. Mi a baj Betty? Áruld el, kérlek! Megszakad a szívem, hogy ilyennek látlak!
  • Megszakad? Csakugyan? Ezt is szépen mondta. Maga nagyon szépen tud beszélni!
  • Megint gúnyolódsz. És utalgatsz. Nem tudom, mire, de utalgatsz valamire. Valami. ocsmányra. És ezt nem tűröm tovább!
  • Nem? És mit akar tenni, uram? Kirúg? Mert tiszteletlen vagyok magával?
  • Csak nem képzeled, hogy elbocsátanálak? Miket fogsz még feltételezni rólam?
  • Feltételezni? Semmit. Én nem feltételezek semmit.
  • Akkor? Állítasz? Azt állítod, hogy.
  • Mit? Látja, uram? Maga se tudja már, mit beszél. Menjen vissza dolgozni, én is ezt fogom tenni. Úgyis csak erre vagyok jó, nem igaz? A maga ocsmány asszisztense, ez vagyok én. A cég majma, ahogy nagy divattervezőnk mondta múltkor. És maga hagyta, hogy ezt mondja. Persze, mert Hermes úr a cég jövőjének legfontosabb biztosítéka. Azt mondhat, amit csak akar. Úgy rúghat bele bárkibe a cégnél, ahogy csak akar. Ő a divattervező, én meg a majom. Hagyja, hogy a maga majma a dolgát végezze, uram!
  • . Annyira sajnálom, hogy nem védtelek meg attól a.
  • Hagyjuk ezt, főnök! Elég volt. Mindenki tegye a dolgát. A többi. füst. Ígéretek, hazugságok. Főleg hazugságok.
  • Hazugságok? Miféle hazugságokról beszélsz itt? Betty, most már aztán elég legyen!
  • Hisz én is ezt mondom. Hogy elég!... Kimenne az irodámbólvégre, uram?
  • .. Kimegyek. De ezzel nincs vége. Mert este mindent tisztázni fogunk!
  • Aztán, hol is? Hazavisz, ahogy pénteken, hátha elalélok a nagylelkűségétől? Vagy szobára megyünk megint? Olyan kellemes érzés egy szállodai szobában prostituáltnak éreznem magam! Alig várom, hogy újra.
  • Miket beszélsz? Hogy te. mint kurva? Sose gondolnék rólad ilyen. szörnyűséget!
  • De lehalkította a hangját, főnök! Fél, hogy meghallják? Csinálni, azt igen? Vállalni, azt nem? Erről is beszélnünk kell! A felvállalás bátorságáról. Hm. mit szól?
  • Nem ismerek rád. Teljesen kicseréltek!
  • Bizony, bizony, az emberek változnak. Néha besokallnak. Attól, hogy kihasználják őket. Attól, hogy. hazudnak nekik.
  • Már megint a hazugság. Harmadszor. Vagy negyedszer. Hazugsággal vádolsz? Igen? Mert ha igen, akkor mondd a szemembe!
  • Ugyan, főnök, ne legyen ilyen. paranoiás! Egyébként is, a hazugság ocsmány dolog. Csak úgy lehet jóvátenni, ha bevallja az ember. Önként.
  • Mit kellene nekem bevallanom?
  • Mit tudom én? Miért, lenne mit?
  • Betty, ELÉG LEGYEN!
  • Na, megint itt a kiabálás! Meg a csapkodás. Nagyszerű! Köszönöm, főnök! Már hiányzott a régi. kedvessége.
  • Bocsáss meg, hogy kiabáltam!
  • Ugyan már, hiszen ez is maga, nem igaz? A maga igazi arca. Amit rejtegetni próbál. Semmi gond, főnök. Tudom, hol a helyem. A majom tudja.
  • Te nem vagy majom! Te az én Bettym vagy!
  • A maga Bettyje? Akit sötétben szeret. Akit szégyell a barátai előtt. Akit szállodai szobákba visz. Akivel kiabál, ha úgy hozza kedve. Ez lenne a maga Bettyje? Ez lennék én?
  • Hát ez fáj? Hogy titkolóznunk kell? De hiszen ezt már megbeszéltük.
  • Igen. Többször is, uram! Szép, kerek kis beszélgetésekben. Őszintén. Hiszen mi mindig őszinték vagyunk egymáshoz.
  • Igen, azok vagyunk. Akkor, minden rendben?
  • Persze, főnök. Minden a legnagyobb rendben. Mint mindig.
  • Jól van. De ettől még este folytatjuk.
  • . Majd meglátjuk.
  • Mi az, hogy meglátjuk?
  • Hát, hogy majd meglátjuk. Maga is ezt szokta mindig mondani, ha a következő randevúnkról volt szó. Én vártam, reménykedtem, maga meg mindig elintézte egy "majd meglátjukkal". Én se mondhatok mást. Hogy majd meglátjuk. Találkozzunk este, azt mondja? Jó. Vagy nem? Meglátjuk.
  • Valami itt nagyon nincs rendben, érzem.
  • Hogy magának micsoda megérzései vannak, főnök! Le a kalappal!
  • . Most visszamegyek dolgozni. Mielőtt még valami. csúnyát mondanék neked. És este igenis beszélni fogunk!
  • Megint csak azt mondhatom főnök, hogy majd meglátjuk. Felhívom Tomást, beszélek vele, tőle is függ. aztán a többit majd.
  • Meglátjuk.
  • Pontosan. Megy ez magának főnök! Mondjuk, eleget is gyakorolta.  Rajtam. Akkor, megy?
  • Megyek. De előtte hadd mondjak neked valamit, Betty. Amikor azt mondom, hogy szeretlek, akkor igazat mondok. Lehetnek köztünk gondok, de az, hogy szeretlek, igaz. Semmi nem igazabb ennél.
  • Ez is szép volt, főnök! Csak így tovább!... Akkor, dolgozunk végre?

Armando kiment, becsukta az ajtót, aztán ott maradt, fülét az ajtóra tapasztva. Valami nagy baj van, ebben biztos volt. A legrosszabbtól rettegett, hogy Betty rájött valamire. Nem mindenre, hála istennek, nem mindenre, mert akkor ő már nem élne! De valamire rájött. Vagy egyszerűen besokallt. A két cég, a hazugságok, a bujkálás. lenne oka kikattanni! Soha nem borult ki, szó nélkül cipelt minden terhet, Armando most döbbent rá, hogy Betty is ember. Hogy indulatai vannak. Hogy képes a gúnyra. A haragra. A keserűségre. Mint a többi ember. Mert ő is ember.
"Jaj, add nekem uram, hogy csak az legyen a baj, hogy betelt a pohara! Az nem lehet, hogy rájött a kis játékunkra! Könyörgöm, ne! Szükségem van rá! Jobban, mint valaha is bárkire! Nekem a régi Betty kell! Aki egyenes, őszinte, segít megmenteni a cégemet, és aki szeret. Igazán szeret. Ahogy eddig szeretett. Gyengéden, hozzám bújva, reszketve, mint pénteken. Mint előtte is mindig. Kell nekem!
Ha besokallt, azon segíthetek. Könnyű lesz. Csak szervezés kérdése. És még jobban fogom kényeztetni. Hiszen pont ezt határoztam el a hétvégén. Új lapot nyitok. Nincs több hazugság. Hazugság, állandóan ezzel jött, talán mégis rájött valamire? De az nem lehet! Nem lehet! Ha rájött a tervünkre, akkor elveszítem. Őt is, a céget is. Mindent, ami fontos a szívemnek.
Csak ezt az egyet ússzam meg - hallod, Istenem? -, csak még ezt az egyet, és megváltozom. Ígérem, hogy megváltozom. Nem kérek Tőled soha többé semmit, ha ezt az egy szívességet még megteszed nekem. Szent Antal, Szent Jakab, és ti is, összes égi szentek, segítsetek nekem, kérlek!... Na, mi lesz, nem telefonál? Azt mondta, hogy felhívja azt a fickót. Talán vele volt először? Talán neki adta az ártatlanságát? Ennek a Tomás Morenónak? Talán nemcsak barátok. Talán Manuelnek volt igaza, és Betty szereti a pasit. Nem engem, hanem őt. Nem, az nem lehet!
Betty szerelme igazi! Az övé igazi. És ha ő is csak hazudta a szerelmet, ahogy én hazudtam neki?... Nem. Amit pénteken átéltünk, az nem lehetett hazugság. Lehetetlen! De akkor minek akarja hívni a fickót? Ki van borulva, és nem nekem akarja kiönteni a szívét, hanem annak a. majomnak? Hm, majom. Tényleg így hívta nemrég az a. köcsög Hermes. Kint, a folyosón. És jó hangosan, hogy minél többen hallják. Mert élvezi az a szemét, ha gyötörheti szegénykét. És én tényleg hagytam, hogy gyötörje. Nem is egyszer hagytam. Hogy meg ne sértsem a tervezők gyöngyének érzékeny kis lelkét. Ha hagytam, akkor ugyanolyan szemét vagyok, mint Hermes. Mi van, ha Betty most, egy összegben nyújtja be a számlát azért a sok aljasságért, amit ki kellett állnia ennél a vállalatnál? Méghozzá mosolyogva. Soha nem volt egyetlen rossz szava sem. Senkire. És ez is olyan. természetes volt. Hogy mindent zokszó nélkül visel. Hogy agyondolgozza magát értem. Hogy szeret. Mert szeret. Engem szeret. Nem azt a másikat. Most se hívja, csak fenyegetett vele. Csak vissza akarta adni, amit tettem vele oly sokszor. Minden joga megvan hozzá. Haragszik, és igaza van, de ettől még engem szeret, nem pedig.

  • ElCo-Moda, Elnöki Titkárság, tessék! Á, te vagy az Tomás? Épp most akartalak hívni, csak előbb lekönyveltem néhány számlát. Nem, pont jókor hívsz. Beszélnem kell veled. Nem ér rá estig. Jó, jó, tudom, hogy drága dolog mobilról telefonálni, de ne törődj vele! Van pénzünk. Rengeteg pénzünk van, erre is futja belőle. Mit szólna? Armando úr semmit nem szólhat. Semmi köze, mire költi a pénzt az IQ-Moda!... Én nem kiabálok, csak. Jó, már le is nyugodtam. Na és, ha meghallja? Mi van akkor? Semmi. Egyébként is, éppen a kiadós ebédjét piheni ki. Biztos a foteljében sziesztázik, és a számítógépes fényképalbumát nézegeti. Annyi bombázó képét őrzik a barátjával, nézegetheti rogyásig! Ne aggódj, se Armando úr miatt, se a pénz miatt! Semmi okod rá. Enyém a döntés joga. Mindenben. Igen, abban is. És én döntöttem. Veszünk egy kocsit, Tomás. igen, de ne üvöltözz így, mert megsüketülök. Na, így már jobb. Holnap kiveszek egy fél napot, és elintézzük. Nem kéretőztem el. Nem is fogok. Akkor megyek el, amikor akarok. Enyém a cég, nem kérek engedélyt senkitől. Igen, megváltoztam. Fogsz te még nagyobb csodát is látni!... Nem érdekel, hogy tetszik-e neki a dolog, vagy sem? Armando úr nem a főnököm, én vagyok az ő főnöke. Hagyjuk ezt Tomás, bízd rám a dolgot. Helyes. Kérlek, gondolkozz azon, milyen autót szeretnél. Hm, jó ötlet. Egy olyan Mercedes, mint Armando úré. Az IQ-Moda nem maradhat el semmiben az ElCo-Moda mögött. Jó, legyen Mercedes. Akkor kezdd el intézni a dolgot. Igen, még ma. Pont ezért akartam veled beszélni, hogy előkészítsd a vételt. Jó. Akkor mindent megbe. nem, van itt még valami, Tomás. Azt hiszem, tudnod kell róla. Mert ára van annak, hogy ilyen puccos autó volánja mögött feszíthetsz. Ugyanis, azt szeretném, hogy amíg meg nem szerzem a jogsit, addig te hozzál és vigyél. Igen, mindennap. Armando úr túl fogja élni a csalódást. Nem kell többet a rusnya asszisztensét fuvaroznia, legalább több ideje marad a modellekre. Ne irigykedj itt nekem! Olyan vagy, mint ő. Két kisfiú, a cukorkás boltban. Elég! Hagyj dolgozni! Este találkozunk. Szia, Tomás.

Armando ott állt az ajtó túloldalán, és úgy érezte, nem tartják meg a lábai. Micsoda egy beszélgetés volt ez? Ki ez a nő? Hová lett Betty? Mert ez a nő, nem Betty. Az ő Bettyje soha nem beszélt volna így. Ilyen. cinikusan. Ilyen. magabiztos lekezeléssel. Őt kezelte le. És gúnyos volt. És hallhatóan nem zavarta, hogy így beszél a főnökéről. A főnökéről? Hiszen már nem a főnöke Bettynek. Épp fordított a helyzet. Az ElCo-Moda teljesen eladósodott az IQ-Modának. Legalábbis papíron. És az IQ-Moda igazgatója Betty. Vagyis mindkét cég az övé. Papíron, de az övé. Erre nem is gondolt korábban. Feltétlenül megbízott Bettyben, az ő Bettyjében. De ez a nő. veszélyes. A magáénak érzi mindkét céget, ez világosan kiderült ebből a beszélgetésből. Biztos ezért beszélt vele is olyan. lelketlenül az előbb. Nagy a baj. Nagyon nagy.
Azonnal beszélnie kell Manuellel! Végig a barátjának volt igaza. Betty és Tomás, igen, ők ketten összetartoznak. Ha nem is, mint férfi és nő, de mindenképpen társak. Üzlettársak. És az övék a Mendezek családi cége. Az övék. Elvileg azt csinálnak vele, amit csak akarnak. irány Manuel irodája!

Olyan hangosan csapta be az irodája ajtaját sietségében, hogy Bettynek nem kellett hallgatóznia. Tudta, eljött az idő. Most kiderül minden. Várt pár percet, próbálta lenyugtatni hevesen kalimpáló szívét, aztán halkan átment a főnöke tágas, napfényes irodáján. A méregdrága perzsaszőnyeg elnyelte a léptei neszét. Belesett a tárgyalóba, sehol senki. Akkor Armando úr a barátja irodájába ment. Így még jobb. Kisebb a lebukás veszélye. A tárgyalón már óvatosabban ment keresztül, hogy a kopogós cipőjével ne hívja fel magára a figyelmet. Minden ajtót becsukott maga mögött, hogy senki ne sejtse, hol van. Időre volt szüksége. A hallgatózáshoz idő kell. Még sose csinálta. Ideges volt. A lebukás miatt is, a félelem miatt is. Attól félt, hogy azt fogja hallani, amit. nem akar hallani. Mégis tudta, hogy végigcsinálja. Ha eddig kibírta ezt az egész átkozott színjátékot, akkor most már a színpadon marad a végszóig.
A társalgó mögötti kis irattár túloldalán ott várt rá Manuel úr irodájának hátsó ajtaja. Odaóvatoskodott, és hallgatózni kezdett.

  • .hihetetlen! Tényleg ezeket mondta? Még hogy egy Mercedes! Nagy francokat! Biztos, hogy jól értetted?
  • Manuel, ne szórakozz velem! Most ne! Nem vagyok hülye! Ezeket mondta, pontosan ezeket. Előtte meg velem beszélt úgy, mintha.
  • Mintha? Miért nem fejezed be?
  • Nem érdekes. Inkább hagyjuk. Amiket nekem mondott, az tökéletesen passzol ahhoz, amiket annak a. marhának mondott!
  • Marha? Nem is ismerjük.
  • Na és? Marha, és kész! Egy senki. Munkanélküli volt, míg Betty be nem vette a buliba. Egy senki, nem más.
  • Egy gazdag senki, ha pontosíthatok. Bajban vagyunk Armando.
  • De éles eszű megjegyzés volt ez, haver! Naná, hogy bajban vagyunk! Mit gondolsz, miért rohantam hozzád azonnal? Valamit ki kell találnunk, méghozzá most!
  • Jó, jó, de mi a fenét? Azt hittem, ha lefekteted a szörnyet, védve leszünk.
  • Ne nevezd így!
  • Még mindig véded? Te meghülyültél, Armando!
  • Nem hülyültem meg, de akkor se akarom, hogy így beszélj Bettyről.
  • De hát, becsapott minket!
  • Talán előbb mi csaptuk be őt, nem?... Hagyjuk ezt Manuel, fontosabb dolgunk is van, mint ilyesmiken vitatkozni. Beszélj róla tisztelettel, csak ennyit kérek.
  • . Jó, megpróbálom. Bár, mostantól még nehezebb lesz. Meg tudnám fojtani a. szóval, Bettyt. Szerintem, ugyanaz a feladat, mint eddig, megint el kell csábítanod. Még lenyűgözőbb alakítást kell nyújtanod, mint eddig.
  • Ennél nem tudok lenyűgözőbb lenni.
  • Pedig muszáj lesz. A cégünk a tét. Ágyba kell rángatnod! Néhány whisky, egy kis fantázia, és.
  • Hagyd abba!
  • Miért? Te kértél segítséget tőlem. Meg tanácsot. Hát, nekem ez a tanácsom. Fektesd le, és kész! Nem nagy ügy. Mintha nem esne olyan nehezedre, mint eleinte. Már jó ideje nem panaszkodsz. Szép nők fotóit se nézegeted már a randik előtt. És nem meséled el a részleteket. Beletrafáltam, hm? Élvezed te a kis. légyottjaitokat, nincs igazam? Akkor ne sajnáltasd itt magad! Döntsd meg, és kész!
  • Döntsem meg, azt mondod? Döntsem meg, mint egy kurvát? Te. gusztustalan barom! A gyomrom is felfordul tőled!
  • Akkor hogyan mondjam, hogy ne bántsam meg azt az érzékeny lelkedet? Tedd a magadévá, repítsd a mennyországba, adj neki gyönyörű emléket. így jobb? A lényeg úgyis ugyanaz. Szeretkeznetek kell, és kész!
  • És miből gondolod, hogy ez hatni fog rá?
  • Miért, eddig hatott, nem? Betty ronda, és ki van éhezve. Az a Tomás valószínűlég nem a szeretője. Ha meg mégis, kit érdekel? Ha ketten dugják, duplán lesz elégedett. Nekünk is jobb lenne, ha az a fickó is megdöngetné néha.
  • Betty csak az enyém, hallod? Csak az enyém! És megint mocskos a szád. Vegyél vissza!
  • Te, Armando, te. féltékeny vagy! De nagyon!
  • . Nem is igaz!
  • Nem a fenéket! Az vagy. Nyakig. Nem baj. Ez még jól is jöhet nekünk. Add elő ezt a kis magánszámot Bettynek is, még ma add elő! Kicsit cifrázhatnád, nem hiszem, hogy gondot jelentene, igaz? Minden nő imádja, ha a férfi, akit szeret, féltékeny rá. Azt hiszik, a féltékenység a szerelem jele. Betty is beveszi. Duplán beveszi, hiszen bűn ronda. Neki egy szerelmes férfi olyan, mint egy gyereknek az a Mikulás, aki az év minden napján "rendel". Te vagy Betty Mikulása. Egy olyan Mikulás, aki a puttonyát a nadrágjában hordja.
  • Te beteg állat!
  • Mi bajod van? Csak őszinte vagyok. Meglátod, minden rendbe jön. Betty csak egy nő. Hazudni kell neki, és minden rendben. Okosan kell hazudni, de te ebben nagymenő vagy. Ha elakadsz, tőlem mindig kérhetsz tanácsot. Na, menj vissza hozzá, légy féltékeny, mint Othello, rohand le, mint Napóleon Oroszországot, este meg vidd fel magadhoz, és légy Casanova. meglátod, egy csapásra megoldódik minden gondunk.
  • Ennyi? Egy újabb ocsmány hazugság? Ennyi a terv?
  • Igen, ennyi. Bőven sok. Ennyit se érdemel ez a csúfság, de hát, a cél szentesíti az eszközt. Ha nehezedre esik a feladat - amit kétlek -, csak arra kell gondolnod, hogy már nem tart soká. Ahogy visszaszerezzük az uralmunkat a cégünk felett, vége a színjátéknak. Néhány szeretkezés egy ronda nővel csak nem lehet olyan nagy ár a cég visszaszerzéséért, nem? Csak még egy kis türelem haver, csak egy kis türelem, és véget ér az előadás.

Kinyílt a hátsó ajtó, és Betty lépett be rajta. Egy nagyon nyugodt Betty. A szeme csupa könny volt, de a könnyek mögött valami. ijesztő nyugalom sütött a szeméből. Olyan volt, mint egy beszélő szobor. Egy falfehér szobor.

  • Igen, az előadás tényleg véget ér. Itt és most. Nem így terveztem, de ilyen tökéletes végszót nem hagyhattam ki. Meg hallgatni se tudtam tovább ezt az ocsmányságot.
  • Betty, megmagyarázom.
  • Nekem nem kell. Magának magyarázkodhat, ha akar, de nekem nem kell. A hallgatózás nem szép dolog, de igen hasznos tud lenni. Amit tudnom kellett, megtudtam.
  • Nem úgy van, ahogy gondolod.
  • És hogyan gondolom én? Ezek után hogyan gondolhatom? Hogy szeret engem?
  • Igen, szeretlek. Nagyon szeretlek. Hinned kell nekem!
  • Ez még az ön szájából is erős volt, Armando úr. Most megyek. Hazamegyek. Gondolkodnom kell! Holnap reggel nyolckor legyenek itt az urak. Mire a többi alkalmazott megérkezik, végezhetünk is.
  • De, Betty, kérlek!
  • Emlékszik, hogyan fejeztük be a beszélgetésünket nemrég? Hogy majd meglátjuk, mi lesz este. Megláttuk. Mind a ketten megláttuk. Manuel úr is itt van, de ő nem számít. Az számít, hogy mi ketten már látunk. Akkor holnap.
  • Ne menj el, Betty, kérlek, hadd beszéljek veled! Négyszemközt. Kérlek!
  • Hm. "kérlek", mindig ez a "kérlek". Eddig működött. Maga kért, én meg már csináltam is. Mától nem így lesz. Ne használja többet ezt a szót. Bemocskolta. Nincs több "kérlek". Ja, és nem ajánlom, hogy odajöjjön ma a házunkhoz egy újabb kis előadással. Ismerem jól. Nem akarok bosszút állni, de a kísértés igen erős. Ne kísértsen uram!... Reggel nyolckor, itt.

Betty kiment. Szépen, csöndesen betette maga mögött az ajtót, visszament a táskájáért, meg a blézeréért, aztán liftbe szállt, és kisétált a kapun. Olyan nyugodt volt, maga sem értette magát. Sírnia kellene. Talán pofozkodnia is. Manuelt jól tökön is rúghatná, megérdemelné. Egyiket se akarta művelni.
Úgy érezte magát, mint az a beteg, aki hosszas, reménykedős-elcsüggedős bizonytalanság után megtudja, tényleg halálos beteg. Véget ért a várakozás. Nincs több önigazolás, letisztult minden. A bizonyosság akkor is jobb a bizonytalanságnál, ha fájdalmas tudást nyer általa az ember. Csak akkor lehet küzdeni, ha tudjuk, mi ellen kell küzdeni. És Betty már tudta. Pontosan tudta. Így mindjárt könnyebb.
Tudta, mit fog tenni, a lényeget tudta. Már akkor tudta, amikor még csak sejtései voltak. Nincs bosszú. Ez biztos. De ennyi nem elég. A részleteket ki kell dolgozni, hogy minél hamarabb szabadulhasson. A részleteket a céggel kapcsolatban, Armandóval kapcsolatban, és főleg, a saját jövőjével kapcsolatban. Talán elég se lesz egy éjszaka, hogy mindent eldöntsön. A céggel és Armandóval kell kezdeni. Ő ráér. Ha eddig nem volt saját élete, még egy rövid ideig élhet árnyékként. Sok dolga van, sorrendet kell tartani. Csak szép sorban! Precizitás, pontosság. az apjának tetszene ez a hozzáállás. Milyen kár, hogy soha nem tudhatja meg, mekkora terhet cipelt el szó nélkül a lánya!

Hazazötyögött egy tömött buszon, megnyugtatta a szüleit, nincs semmi baj, nem beteg, ki se rúgták, azért ért haza ilyen korán, mert Armando úrnak nagyon fontos dolga van, és nem tudta kiadni neki a további munkákat. Majd reggel kicsit korábban bemegy, hogy pótolják az elmaradást. Megvacsorázott, éhséget hazudott közben, dicsérte az anyja főztjét, meghallgatta az apja legújabb politikai kirohanását, és mosolygott. Egész belejött.
Aztán, tíz óra felé megpuszilta a szüleit, és felment a szobájába. Zuhany, pizsamahúzás, szellőztetés, az ébresztőóra beállítása. csupa kellemes, biztonságos feladat. Le-fel sétálgatott a szobájában, kikészítette a másnapi ruháit, levette a naplóját a polcról. aztán vissza is tette. Nincs mit írnia. Mostantól nem ír egy sort se. Képzelt szerelem, képzelt boldogság. nem fog ilyen. értelmetlenségekre egyetlen leírt szót sem vesztegetni! Nem a szavak, hanem a tettek számítanak csak. Csak a tettek. Lekapcsolta a villanyt, lefeküdt, és. szinte azonnal elaludt. Végre nyugodtan aludt, napok óta először. A tervezgetés elmaradt. De nem idegeskedett miatta. Aludt. Nyugodtan.

Lenn, az utca túloldalán Armando állt, behúzódott egy félhomályos kapualjba, és Betty világos ablakát bámulta, meg az enyhe szellőben libegő függöny táncát. Látta, hogy egy árnyék lassú léptekkel sétálgat a szobában, sokáig, aztán lekapcsolták a villanyt. Ott állt, és a sötét ablakot bámulta tovább. Nem gondolkodott. Olyan iszonyú szégyen volt benne, attól félt, nem éli meg a reggelt. Ilyen teherrel nem lehet élni! Érezte magában a vágyat, hogy hazamenjen, és véget vessen az egésznek. Érezte a kezében a borotvája lekerekített markolatát, látta a lámpa fényének csillogását a pengén. akkora volt a kísértés, nem mert hazamenni. Húzta magához az a penge, csalogatta. Soha nem gondolt még öngyilkosságra, de ilyen emésztő szégyent se érzett még soha. És ilyen hiányt se. Már értette, miért dobják el maguktól az életet olyan sokan. Van olyan, hogy nem lehet egy teherrel tovább létezni.
Nem gondolkodott. Új stratégián se törte a fejét, ahogy Manuel javasolta, mielőtt szó nélkül kisétált a barátja irodájából. Amikor újra tudott járni, azonnal kisétált abból a mocskos helyiségből. Mocskos szavakkal, mocskos gondolatokkal volt tele a levegő, elviselhetetlen volt! Kisétált az irodából, kisétált az épületből, és tovább sétált. A kocsiját otthagyta a mélygarázsban. Sétált. Összevissza. Fogalma se volt, merre járhat. Már fájt a lába, rásötétedett, de még mindig sétált. Jó néhány bár mellett elsétált, de nem tért be egyikbe se. Nem akart inni. Semmit nem akart csinálni. Illetve egy dolgot akart, de pont azt az egyetlen dolgot nem tehette meg. Nem borulhatott Betty lába elé, mert Betty már nem létezett. Az a mozdulatlan fehér arcú. kísértet nem Betty. Az a nyugodt, ijesztő, halott szemű nő nem Betty.
Betty már nincs. Az ő Bettyje halott. És ő ölte meg. Bármilyen melodramatikusan is hangzott, még magának is annak hangzott, akkor is így gondolta. Így is érezte. Egyáltalán nem érdekelte, mit fog tenni ez az ismeretlen nő másnap. Mi olyant tehet vele, ami rosszabb ennél az önemésztésnél? Semmit. Csak az a penge, meg a kacér ezüstös villanások jártak az eszében. Meg Betty halott szeme.
Bámulta a sötét ablakot, vállával a durva terméskő kapunak dőlve, és álmodozott. A pengéről. És arról az egyszerű kis mozdulatról. Csak egy apró suhintás, és megnyugodhat. Úgy vágyott a nyugalomra, mint soha semmire. Olyan közel van a nyugalom, csak haza kell mennie, és ott várja a béke. Egyetlen dolog tartotta vissza, a remény. A remény, hogy legalább annyit elmondhat az igazságból annak az idegen nőnek másnap, amitől a nő újra Bettyvé változik. Ezt még meg kell tennie. Kötelessége. Ez az egyetlen feladat, ami még teljesítésre vár.
Utána már hazamehet. Másnap este már a lakásában lehet a teste. Ma nem. A lakása az ellensége. Csábítgatja. Tálcán kínálja a békét. Nem megy ma éjjel haza. Nem mehet. A másnap reggelre még szüksége van. Csak a reggelre. Utána hogy hazamegy, vagy sem, már nem számít.

A spanyol szavak kiejtésének műhelytitkai:

Kátedrál Metropolitáná az ejtése, ez könnyű. Ez a gyönyörű székesegyház valami csodálatos keveréke a régi azték templomoknak, a középkori katedrálisoknak és a gyarmati idők európai stílusának.

Pálászio Nászionál, szó szerint Nemzeti Palotát jelent. 

Új szabály jön, kettő is, csak hogy el ne lustulj! Az "i"-t, ha magánhangzó követi, a szebb, puhább kiejtés érdekében "j"-nek kell ejteni. És a spanyol, valami fura logikával a szó végén álló "d"-t vagy egyáltalán nem ejti, vagy legalább a felét lenyeli. Ez van. Én a lenyelős fajta vagyok, ha már ott az a betű, egy kicsit ejtek belőle. Hogy meg ne sértsem. Tehát: Muszeo de lá Szjudád, vagyis Városi Múzeum. A "de" a birtokos szerkezet jele.

A Zólaco Mexikóváros leghíresebb negyede, az igazi, régi belváros. Szóláko az ejtése, persze pösze "sz"-szel.

Most nem a spanyol nyelv miatt zavarlak meg. Magamból indulok ki. Én elég sokáig nem tudtam, mi a manó az a prímszám. Hátha Te se tudod. Ha a kiejtés már megy, nehogy egy ilyen butaság akasszon meg az élvezetben! Olyan szám a prímszám, ami csak 1-gyel és önmagával osztható. Például az 1, a 3, az 5, a 7. a 9 nem jó, mert osztható 3-mal, de a 11 megint ilyen szám. Emlékszem, annak idején 101-ig bírtam a fejben számolgatást, aztán meguntam. Ha akarod, szórakozhatsz vele! Szerintem olvasni jobb. De az biztos, jó sok prímszám van. Ahogy az én Bettymnek is jó sok esze van. Akkor működik a hasonlat, igaz? 

Gyors ismétlés: néma "h", az "s"-re végződő szavak utolsó előtti szótagon hangsúlyosak, tehát: Ermész. Hogy az első "e"-t miért kell "e"-nek is ejteni, pedig hangsúlyos, nem tudom. Így ejtik. Néha az "e" sokkal szebb, ha kicsit "é"-s színezetet kap, mint a második "e" esetén. Nesze semmi, fogd meg jól, igaz? Akkor is így van. Ha egy szabály alól nem lennének kivételek, unalmas egy "biznisz" lenne az élet, nem?