Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A lehetetlen szerelem is hajlik című kötet 3. fejezete :

 

3. fejezet

 

 A los angelesi iroda füstüveg ablakán nem tudott áttörni se a napsugár, se a forgalom zaja, mégis, valahogy jelen voltak odabent, mert a sarokirodából szinte teljes körpanoráma tárult a nézelődő szem elé, és a város innen a legszebb arcát mutathatta. Csak sejteni lehetett a zajt, a tömeget, a fülledtnek ígérkező kánikulai nap kora délelőttjének minden ellentmondásos szépségét.
Ben, szokása szerint elhevert egy fotelben, keresztbe tett lábával a levegőt kevergette, és nézelődött. Úgy nézelődött, mintha nem ismerné az iroda minden egyes fantáziátlan, de méregdrága berendezési tárgyát, és közben próbált rájönni, mi az ördögnek egyezett bele ebbe az őrültségbe. Nem találta a választ, hacsak a barátság puszta ténye nem elég válasz.
Mert, miután jól kidühöngte magát George teniszpályája szélén rohangálva, másnap simán belement a barátja ötletébe. És nem gondolkodott rajta előtte fél éjszakán keresztül, ahogy ígérte. Szokás szerint June-on gondolkodott éjjel, majdnem délig aludt, és így is csak pár óra pihenésre futotta, aztán az ebéd mellett egyetlen szóval elkötelezte magát. Azóta nem is gondolkodott a dologról.
A csaj elég pofátlan, ha róla merte mintázni a könyve főszereplőjét. Persze, elő kellett kapnia valahonnan egy olyan figurát, aki majd eladja helyette a könyvét. Ez sima lopás. Ha a csaj felhasználhatta őt a saját céljai érdekében, ő is megteheti vele ugyanezt. Egál. Nem kell ezen gondolkodni egy percig sem. Fél óra alatt túlesnek az egészen, onnantól már a haverja felelőssége az egész. Ha meg perelni fog a nő, majd ketten megoldják. Vannak jó ügyvédjeik, nagyon jó és persze nagyon drága ügyvédjeik, ha per, hát legyen per. Állnak elébe! 

George a kanapé szélén ült, és ideges volt, nagyon ideges. Nem tetszett neki a saját szerepe. Rég nem volt példa arra, hogy olyan szerepet kényszerített rá sors, amitől ennyire fázott volna. Még mindig ott volt előtte a lehetőség, hogy visszalépjen, de tudta, nem fogja megtenni. Vannak olyan lelkifurdalásfajták, amelyekkel együtt lehet élni. Ez is ilyen lesz. Az ember kicsit veri a mellét, önigazol, miközben pontosan tudja, megteszi, ami miatt a mellét döngeti. Sima önigazolás, kis színházzal. Majd a filmmel jóváteszi a szemétségét, amennyire persze lehetséges.
Amióta Ben beleegyezett a svindlibe, furcsán érezte magát. Azzal, hogy a barátja cinkosságot vállalt az ügyben, megszűnt az utolsó lehetőség, hogy azért adja fel a tervét, mert rajta kívül álló körülmények tették lehetetlenné annak megvalósítását. Valahol a szíve mélyén arra várt, Ben küldje el őt, másodszor is a pokolba a hülye ötletével együtt, mert akkor átléphetett volna az egészen, méghozzá azzal a megnyugtató tudattal, hogy nem rajta múlott a siker.
De Ben, társául szegődött a csalásban, és innen már nincs visszaút. Jöjjön a lelkifurdalás, majd beleteszi abba a képzeletbeli dobozba, amelyben a többi olyan érzését tárolja, amelyekről már akkor tudta, hogy valami nem szép van mögöttük, amikor először érezte őket, mégse változtatott rajtuk. Se kívül, se belül.
Úgy gondolta, mindenkinek van ilyen doboza, tele szégyellni való gondolatokkal, érzésekkel, rettenetes kimondott szavakkal, sőt, néhány megtett dologgal is. Nemcsak Pandorának kellett vigyáznia a szelencéjére.

Az irodában még ketten tartózkodtak. Az iroda "tulajdonosa", és egyben Ben ügynöke, Mark Henderson volt az egyik, aki vállalta, hogy levezényli a tárgyalást. Ben volt a legjövedelmezőbb ügyfele, naná, hogy vállalta! A másik férfit Mark "találta" egy ügynökségen, a srác magyar volt, és nagyon vágyott egy olyan szerepre egy olyan filmben, amellyel elindulhatna az igazi filmes karrierje. A külseje megvolt hozzá. Hogy tehetsége és szerencséje is lesz-e, az még a jövő zenéje. Ha most szívességet tesz, méghozzá egyszerre két nagy sztárnak, azzal a szerencseadagját jelentősen megnövelheti. Csak az lesz a feladata, hogy észrevétlenül meghúzódjon a sarokban, és a nyelvtudását adja, ha a magyar tárgyaló felek saját nyelvükön akarnának valamit megvitatni menet közben. Még a srác nevét sem jegyezte meg a három nagyon fontos és nagyon elfoglalt férfi.
Mindenféle trükk felhasználható az üzleti életben, ha egy bizonyos határt nem lépnek át vele. Hogy hol az a határ, azt a résztvevők határozzák meg. Persze, rugalmasan. Jelentősen javíthatják a tárgyalási pozícióikat, ha olyan mondatokba hallgathatnak bele, amelyekről a másik fél azt hiszi, nyugodtan elmondhatja őket, hiszen az ellenfél úgysem érti. Persze, ehhez el kell hallgatni a kölcsönös bemutatkozásnál azt az aprócska tényt, hogy tolmács is van a jelenlévők között. Az információ tényleg tudás. A lopott információ meg többszörösen az.

*

A beszélgetés a szokásos merev hangnemben indult, ismeretlen emberek között ez szinte kötelező. A védekezés nagyon fontos, az ősi túlélési ösztön munkál ilyenkor mindenkiben, és ez egy tárgyalásra duplán igaz.

  • Miss Szalai, Mr. Lantos, Mark Henderson vagyok. Üdvözlöm Önöket. Itt ül mellettem ügyfelem, Ben Prescott is. Azért hoztuk össze ezt a konferenciabeszélgetést, hogy remélhetőleg megállapodásra jussunk egy olyan ügyben, amely mindkét fél számára kölcsönösen.
  • Elnézést.
  • Igen, Miss Szalai?
  • Sajnálom, de nekem ez így nem megy. Túl hivatalosak vagyunk, egyszerűsítsük a dolgot, jó? Carmina vagyok, a barátom meg Tamás. Szólíthatunk benneteket mi is a keresztneveteken? Sokkal könnyebb lenne.
  • Ben? Oké, akkor benne vagyunk mi is.
  • Jaj, de jó! Egészen megkönnyebbültem. Elnézést kérek, ha az angolságom nem a legtökéletesebb, de ez van, ezt kell szeretni. Ben, miért akarod megszerezni a könyvemet? Érdekel a dolog. Ez érdekel a legjobban.
  • Jó könyv. Elolvastam és megtetszett. A sztori eladható, sikeres filmet lehetne forgatni belőle. Szeretném megvenni.
  • És hol hagytad Stevent? Eljöttél tárgyalni nélküle? Még megharagszik rád.
  • Hogy kit hol hagytam?
  • Bocs, csak poénkodni próbáltam. Melyik rész fogott meg a könyvben a legjobban? Biztos volt egy bizonyos rész, amelyiknél eldöntötted, kell a könyv. Kíváncsi vagyok, melyik volt? Hátha az én kedvencem is ugyanaz.
  • Hirtelenjében nem jut eszembe semmi. Az egész tetszett, úgy, ahogy van. Beszéljünk inkább a szerződés feltételeiről. Kevés időm van, és.
  • Állj!
  • Mi a gond?
  • Lássuk csak, jól értelmezem-e a viselkedésedet?  Rövid mondatok, semmi érzelem, sőt, teljes érdektelenség, az igazi válaszokat is kikerülted, nem tudtad, kicsoda Steven. Hm.  Ben, te nem olvastad a könyvet.
  • . Miről beszélsz? Dehogynem olvastam! Ne gyanúsítgass! Folytassuk inkább a megkezdett tárgya.
  • Megint állj! Védekezel, dühös vagy, mert lebuktál, szóval tényleg nem olvastad. Mi lehet a háttérben?... Megvan! Téged nem érdekel a könyv, ez nyilvánvaló. Akkor nem magadnak akarod. Az érdeklődők között volt George Cooper, barátok vagytok, erről tudok. tehát neki akarod átadni a sztorit. Világos. Akkor George is ott van melletted, igaz? Szia George!
  • . Igen, itt vagyok. Nagyon sajnálom. Annyira akartam ezt a könyvet, te meg visszautasítottál, még ezt a szemétséget is megtettem volna, hogy megszerezzem. Szinte örülök, hogy nem sikerült. Bocsáss meg!
  • Adjatok néhány percet, oké? Meg kell valamit beszélnem Tamással.
  1.  

A los angelesi oldalon azonnal kikapcsolták a hangszórót, a kimenő hangot vették le, hogy a másik oldalon ne hallhassák, amint a srác fordítja a szavaikat. Mark kapcsolta ki, hátha van még lehetőség megmenteni az üzletet. Talán valami információmorzsa eléjük hullik, és felhasználhatják.
George-nak nem tetszett a dolog, de annyira padlót fogott a szégyentől, csak ült és hallgatott. Tényleg örült, hogy kiderült a disznóság. Mintha valami felsőbb erő avatkozott volna közbe, hogy el ne veszítse az. arcát, ahogy a nő írta valahol a könyvében. Majd küld valami ajándékot neki, pár őszinte sorral, aztán elfelejti az egész borzalmat.
Ben meg nem is figyelt, baromi mérges volt, szidta a saját hülye fejét, hogy hagyta magát belerángatni az egészbe. Legyen vége, azt' mindenki húzzon haza! Elcseszték, ennyi. Pontosabban ő cseszte el, pedig George elmondta a könyv sztoriját nagy vonalakban, de nem figyelt igazán. Nemszeretem dolog volt, nem érdekelte, hát nem figyelt. Nem tudta, ki az a Steven, nagy kaland!

A pesti oldalon nem kapcsolták ki a hangszórót, fel se merült bennük a dolog. Tamás rutinos tárgyaló volt, de most nem figyelt. Dühös volt. Nagyon dühös. És aggódott, mert Carmina szeme olyan fájdalommal telt meg, hogy alig bírta nézni. Mind a ketten szenvedtek, csak más miatt.

  • Tomi, én most lelépek. Össze fogok omlani, érzem, és ez nem tartozik másra. A fájdalom magányos foglalatosság. Kérlek, fejezd be helyettem, mondd meg nekik azt, hogy.
  • Mit fejezzek be? Hazudtak neked, kész. Letesszük a telefont, azt' annyi. Menjenek a francba!
  • Nem. Mondd meg a Csillagszeműnek légy szíves, hogy az övé a HAJLÍTÁS, csináljon vele, amit akar. A szerződést pedig.
  • Megőrültél? Neki akarod adni? Be akartak csapni, az ég szerelmére! Ott van a másik négy érdeklődő, versenyeztessük meg a könyvet, aztán vigye, aki a legtöbbet kínálja. Ők ketten meg, bekaphatják!
  • Tomi, tudod, hogy arról álmodtam az első perctől fogva, a csillagszeműm majd valósággá teszi a történetünket. Csak filmen ugyan, hiszen ennél több úgyse lehetne belőle. Hát, most kiderült, még ennyi sem lesz belőle. Tényleg álom volt, ez van. Ezt a könyvet nem fogjuk versenyeztetni, ez a könyv én vagyok. Hadd legyen az övé, vigye! Mondd meg nekik, holnap ilyenkor legyen kész a szerződés, szó nélkül aláírom, ha átfaxolják. A feltételekről nincs vita. Amit küldenek, olvasás nélkül aláírom, visszaküldjük, aztán elhúzok, és vissza se nézek!
  • Carmi, ne csináld ezt! Hiszen lekezelően beszélt veled, én is éreztem az első perctől. Bunkó állat! Becsapott, mint ember, becsapott, mint üzletember. Hogy adhatod neki? Nem érdemli meg a rohadék! Ez teljesen elfogadha.
  • Tomasso, ne bántsd őt, nem tehet arról, hogy ilyen. Az ő világa és a mi világunk. hiszen nem is egy bolygón élünk. Kérlek, segíts, mennem kell, nem bírom tovább!
  • Oké, elintézem, de akkor is.
  • Tudom. És köszönöm. Később, ha már jobban leszek, felhívlak, hogy ne aggódj. Mindig azt mondod, hogy milyen erős vagyok. Tényleg az vagyok, túl leszek ezen is, ne félts!
  • Vigyázz magadra!
  • Igenis apuci. Szeretlek. Szia.

A túloldalon csend volt, végig csend volt, nem volt mit mondani. A nevenincs srác mindent lefordított, de a hangja. önmagáért beszélt.
Visszakapcsolták a hangszórót, és befejezték a tárgyalást. Könnyű volt. Tamás higgadtan elmondta a mondandóját. Arról, hogy a szerző miért ment el, egy szót sem szólt. Rengeteg düh volt a hangjában, de olyan higgadt volt, hogy szinte csikorgott a hangja és a mondandója közti különbség. Mindkét fél örült, hogy befejezhették. Egy üzleti tárgyaláshoz nem passzolnak az érzelmek. Ekkorák meg, különösen nem.
George szeretett volna beszélni a barátjával, hogy tisztázzák a dolgot, de Ben szinte rohanva távozott az irodából. Olyan volt az arca, hogy George úgy döntött, nem rohan utána, sőt, nem is hívja fel. Küldött neki egy üzenetet, hogyha beszélgetni akarna, tudja, hol találja őt a haverja. És elnézést kér az egészért. És ha lehet, másnap fejezzék be az egészet valahogy. Ha Ben hajlandó megkötni a szerződést, jó. Ha nem, az is jó, ő megérti. Ennyi. Tudta, Bennek időre van szüksége. A nő szavai. Huhhh, nem volt semmi, amiket mondott! Van mit meditálni rajta. Neki is.

*

Ben kocsiba vágta magát, és hazamenekült. Igen, menekült, és tudott is róla, hogy menekül. "Ne bántsd őt, nem tehet arról, hogy ilyen." Ez a mondat visszhangzott a fejében állandóan. Állandóan és ráadásul hangosan. Baromi hangosan. Még csak délelőtt háromnegyed tíz volt, nagyon hosszú lesz ez a nap! A tárgyalást muszáj volt reggel kilencre időzíteni, bár kicsit elcsúsztak így is. Az időeltolódás miatt Pesten már este hat volt, ennél későbbre nem akarta tenni a fickó. hogy is hívják, ja igen, Tamás. Érthető is. De ez őt nem vigasztalja, mert így egy egész napon kell végigküzdenie magát, mire lefekhet. "Ne bántsd őt, nem tehet arról, hogy ilyen." Tényleg hosszú nap lesz!
Ahogy hazaért, beleugrott a medencébe, hogy kiússza magából a. nem is tudta, minek nevezze a benne robbanni vágyó érzéseket? Düh? Igen, az is. De ennél többről van szó. Sokkal többről. Talán. szégyen? Igen, az is. Még mindig nem teljes a kép. Talán. megbánás. Igen, így már jobb. Kezd hasonlítani az igazsághoz.
Úszta az egyik hosszt a másik után, de megint csak a testének tett jót vele, ő nem könnyebbült meg tőle. Amikor María ebédelni hívta, csak azért ült asztalhoz, hogy a kajálással is teljen az idő. Éhes nem volt, pedig a szakácsnő megint kitett magáért. Úgy lapátolta az egyik villányi falatot a másik után a szájába, hogy azt sem tudta, mit eszik. Lassan lapátolt, teljenek csak azok a fránya percek! Bárcsak gyorsabban telnének!
Meghallgatta George üzenetét, lett volna kivel megbeszélni, vagy inkább kibeszélni az. akármit, ami benne fortyogott, mégse telefonált. Se George-nak, se másnak. Képtelen volt rá. Ez van. Ő már csak ilyen.

  • Senor Ben, cómo está?
  • Estoy bien María, gracias. Todo es en orden.
  • Beszéljünk inkább angolul, úgy könnyebb. Úgy csinálunk, mintha nem tizenöt éve élnék az Államokban, hanem csak tegnap érkeztem volna. Amióta hazajött, nagyon furcsán viselkedik. Mi a baj? Nincs minden rendben, látom. Nem jött össze a szerződés azzal a magyar írónővel?
  • Honnan a csudából tud erről? Senkinek nem meséltem róla.
  • Jaj, senor Ben, nem lehet ennyire naiv! Amiről Hollywoodban kettőnél több ember tud, az, többé nem titok. Alkalmazottak, telefonközpontosok, barátok. Mindenhol vannak fülek. Kíváncsi fülek.
  • Hát, ez igaz. Nem jött össze az üzlet, jól gondolta.
  • De az üzletet inkább senor George akarta, nem? Akkor miért akadt ki ennyire?
  • Még ezt is tudja? Persze, a hallgatózó fülek. Tényleg kiakadtam, de nem akarok erről beszélni.
  • Soha semmiről nem akar beszélni, pedig nagyon ráférne magára egy alapos kis beszélgetés! Ott a barátja, miért nem hívja fel? Talán még rendbe lehetne hozni a dolgot. Nagyon jó lenne, ha maga csinálna filmet ebből a könyvből.
  • Maga is olvasta? Hát, mindenki elolvasta rajtam kívül? A fenébe, az agyamra megy a dolog!
  • Nem akar szembenézni az igazsággal, igaz? Azért dühöng itt nekem, mint egy sértődött kisgyerek!
  • María, miket beszél? Mivel nem akarok én szembenézni? Mit adhat egy szirupos szerelmes könyv az embernek? Semmit. Mindenki azzal piszkál, miért nem olvasom el. Senkinek semmi köze hozzá!
  • Nekem sincs hozzá közöm, tudom.
  • Nem úgy gondoltam. Tudja, mennyire kedvelem María, igaz?
  • Tudom, de akkor sincs közöm hozzá. Csak nem szeretem ilyennek látni. Sok kubai férfit láttam már otthon, akik inkább belehaltak volna a bajukba, mint hogy valakitől segítséget kérjenek. A büszkeség, az esztelen büszkeség nagyon veszélyes.
  • Tudom, hogy igaza van. Mégse tudom, hogy mit tegyek.
  • Talán le kellene ülnie olvasni. Ajánlhatok egy jó könyvet, éppen nálam is van. Amikor a kismadarak tegnap elcsiripelték, hogy talán senor Ben készít filmet belőle, kedvet kaptam újra belenézni. Gondoltam, az ebédkészítés szüneteiben olvasgatok kicsit. Újra olvasom a kedvenc részeimet. Még van ugyan egy kis munkám a konyhában, de a maga kedvéért szívesen hallgatok inkább rádiót.
  • Hogy olvassam el? Eszem ágában sincs!

María beszédes szemekkel nézte egy ideig a férfit, akihez hetente kétszer járt főzni, de ennél a munkaadó-alkalmazott viszonynál sokkal emberibb érzéseket táplált iránta. A saját fia már évek óta Chicagóban él a családjával, ritkán találkoznak, és hiába fogadta el ezt a tényt, mindig szomorú lett tőle, ha eszébe jutott. Ha Ben Prescottra nézett, valahogy mindig a fia arca jelent meg előtte. Azt kívánta, lelje meg végre a békéjét a férfi. A boldogságot nagyon kevesen lelik meg, de a béke elérhető. Legalább békét hadd találjon szegény!
El kellene olvasnia ezt a könyvet, nagyon jót tenne neki, de erőltetni nem szabad. Végtelen nagy adag büszkeséget kapott az Úristentől, csak akkor van esélye változtatni a saját sorsán, ha maga is akarja.
Az asszony visszament a konyhába, tette tovább a dolgát, és imádkozott a Szűzanyához, segítsen már, mert itt már csak ő segíthet.

Ben az asztalnál maradt, szopogatta a büszkesége keserű piruláját, és fel akarta szítani a haragját a csaj ellen. Hogy merte beleírni őt a könyvébe? Számító kis dög! Csak a pénz érdekli, erre hogy megjátszotta a nagy mártírt! És ez a csaj merte kioktatni őt! Majd másnap jól beolvas neki! Menjen a fészkes. "Ne bántsd őt, nem tehet arról, hogy ilyen."
Na, jó, lehet, hogy nem számító. Nem tudta, hogy kihallgatják a szavait. Akkor is, felhasználta őt, mindenféléket összeirkált róla, biztos jól lejáratta az olvasói előtt. Hát, milyen ember az ilyen? Más ember életéből vesz el mindenfélét, hogy a sajátját sikeressé tegye egy lopott ötletekből összekutyult regénnyel. Tolvaj a nő, és egy tolvaj önző ember, csak magával törődik. "Ne bántsd őt, nem tehet róla, hogy ilyen." Elég volt, nem bírja tovább!
Kiment a konyhába, nekitámaszkodott a fagyasztó oldalának, és mintegy mellékesen odavetve megjegyezte:

  • Milyen könyvet is akart ajánlani María? Úgy érzem, olvasgatnék egy kicsit.

*

Carmina leintett egy taxit, és hazavitette magát. Nem merte megkockáztatni a buszt, akkora fájdalom terpeszkedett el benne, nem tudta, el tudná-e cipelni a sírást a közel egy órás buszos zötykölődés alatt egészen hazáig?
Megint a bátyjánál lakott. Mint mindig. Szerencsére Gábor most nem volt otthon. Nem akart magyarázkodni. A bratyó jó fej, de a lelke titkait nem ismeri. És nem is szeretné, ha megismerné. Jó ez így.
Bement a szobájába, és eldobta magát az ágyon. Na végre, most sírhat kedvére. Nem ment. Egyszerűen nem ment, pedig vágyott rá. Ott, az irodában azt hitte, egy percet sem maradhat tovább, mert hangosan bőgni kezd!
A fájdalmát sosem osztotta meg másokkal. A boldogságát igen. A szenvedést meg nem. Nem értette, miért van benne ez a kettősség. Olyan nyitott embernek teremtette Isten, könnyen barátkozik, türelmes, megértő is tud lenni, szereti magával rántani az embereket a jókedvébe.
Olyan klassz érzés osztozni a jóban! Összekapaszkodó lélekkel nevetni, cukkolni egymást, miközben a gunyoros szavak mögött a szájban is elomló puha szeretet van. Sosem tudja megunni ezt a fajta osztozást.
Már sokszor gondolkodott azon, miért nem engedi, hogy a fájdalmát is meglássák. A választ nem találta. Egyben biztos volt, nem büszkeségből csukja magára az összes létező ajtaját, mielőtt fájni kezd. Olyan könnyű az őszinteség! Tamásnak is beszélt a nagy álmáról, pedig alig két hónapja ismerte, amikor osztozni akart az egyik legszebb érzésében az új barátjával. Akinek egyszer odaadta a szívét, annak odaadta. Kész. Félig barátság ugyanúgy nem létezik, mint félig szerelem.
Ha nem okoz gondot az őszinteség, miért nem osztozik a rettegésben is a barátaival? Beszélni tud róla. Simán. Egyáltalán nem szégyelli. De megélni csak egyedül akarja. Miért? Sokan és sokféle módon bántották, sokat fájt már, képes volt elviselni, és elég gyorsan felszáradt kínjának tócsája a boldogsága melegétől. Mindig így történt. Mindig. De azért biztos jobb lenne megosztani másokkal.
Annyira szerette volna tudni a választ! Hogy miért nem. elég, semmi értelme, már ezredszer töri rajta a fejét, tök fölöslegesen, mert a válasz nem akar megszületni. Ő ilyen egyedül fájó típus, és kész.

Este kilenc felé, miután beszélt Tamással, és megnyugtatta, hogy rendbe jött, aztán csendben megvacsoráztak a bátyjával, elment sétálni. Nagyon szeretett egyedül lenni, mindig is így volt. Ha volt mellette valaki, akit szeretett, akkor szeretett együtt lenni vele. Ha egyedül maradhatott, akkor azt szeretette. Tényleg szerencsés természete van! Most választhatott, és ő az egyedüllétet választotta. A kora esti tárgyalást ugyan megbeszélték vacsora közben, a tényeket elmondta, az összes tényt, meghallgatta Gábor véleményét, ami ugyanaz volt, mint Tamásé, aztán elkezdte a környéket róni.

*

"Ezek a férfiak! Egy srófra jár az agyuk. Meg állítólag egy bizonyos másik testrészük is! Egyes rosszmájú nők szerint az utóbbi testrész fontossága messze megelőzi az agyuknak tulajdonított fontosságot. Remélem, ez nem így van. Majd ha tapasztalatokat szerzek a dologgal kapcsolatban, persze első kézből, akkor regényt írok róla. Hm, a nők szétkapkodják, ez biztos, legyen mivel cukkolniuk otthon az oldalbordáikat. Csak attól félek, a férfiaknál egy életre elvágom magam. Az összes férfinál. Nem lenne jó üzlet! De poénnak egészen jó.
Hm, mintha visszanyertem volna a formámat. Elég hamar ment. Még jó, hogy mindig így van. Nem vagyok oda a szenvedésért, akármilyen jellemformáló hatást is tulajdonítanak neki a bölcsek. Még akkor sem, ha én is ezek közé az önelégült bölcsek közé sorolom magam, amikor elkap a nagyképűség.
Na persze, minden bölcs addig mereng nyugodtan, a köldökét bámulva a földnek az forgásáról, életnek-halálnak az menéséről, amíg mondjuk meg nem fájdul a foga. Fogadjunk, ha belenyilall a fogába a fájdalom, a bölcs is káromkodva szalasztja a feleségét borogatásért. A házi pálinkával történő gyakori öblögetés után meg úgy beseggel, hogy nem nézi már a köldökét - úgyis kettőt látna belőle! -, hanem jól megcsipkedi az asszony pajtás popóját, és ha esze van, ágyba bújnak. És, ha nemcsak esze van, hanem szerencséje is, talán másnap emlékezni fog annyira, hogy rájöjjön, legalább annyit tanult a fogfájós napjából, mint az örökös köldöknézegetésből.

Akkor most nézzük, én mennyit tanultam a mai napból? Nem kell fogfájás ahhoz, hogy tudjam, van mit tanulnom ebből az egész katyvaszból. Most, hogy már újra tudok röhögni magamon, be kell látnom, jó, hogy így történt minden. Mindig tudtam, hogy az álmom csak egy álom, nem több. Sosem zavart. Olyan szépeket álmodtam, olyan édes másik valóságot tudtam teremteni magamnak, hogy boldog voltam tőle. Igazán boldog. Maradjon csak álom az én Billym, jó helyen van ott, ahol van. Bennem él, minek átvinni a valóságba? A kinti világ nehezen tűri az álmokat, fél tőlük. Addig csépelik az emberek az álmaikat, amíg valami szimpla kis lelki fájdalomcsillapítóvá mennek össze. Pedig szerintem minden álom valóság, nem pedig pótszer. Nekem biztos az előbbi.

Én eszetlen nőszemély, majdnem összeeresztettem a világaimat! Nagy hülye vagyok! Akkora volt a kísértés, hogy elgyengültem. Ben Prescott, áldom a neved! Add tovább a könyvet! Bele se nézz, csak add tovább, mint a náthát! Bárki más csinálhat belőle filmet, bárki, csak te ne csinálj! Nem lehetsz egyszerre az én Billym, és te magad! Az álmaimban lehetséges lenne, de itt kint nem. A valóság úgy jó, ahogy van. És az álmok világa is úgy jó, ahogy van. 
Holnap simán aláírom, amit elküldesz, aztán megszűnsz létezni számomra! Neked meg kell halnod bennem, hogy Billy élhessen! Szép temetést kapsz tőlem. Megígérem, egyetlen szemrehányó szót sem fogsz hallani. Olyan csendes leszek, mint egy kisegér. Ha tudnád, mekkora áldozat tőlem, hogy hallgassak! Aki azt állítja, hogy többet tud beszélni nálam, azt kihívom szópárbajra, és kidumálom egy másik galaxisba. Majd meghajlítom a teret, hogy megszabaduljak tőle, mert csak én szövegelhetek ennyit, a leggyopárabb gyopár!"

*

Ben olvasott. Olvasott délután. Olvasott este is. Egyfolytában olvasott. Már nem foglalkozott a csajjal, a délelőtt történtekkel, a dühével és a többi zavaros érzésével, inkább olvasott. És tetszett neki, amit olvasott. Furcsa érzés fogta el már az első fejezet habzsolása közben. Mert habzsolt, tudta is. Már nem zavarta.
Tudta, hogy ő Billy, egyértelmű volt. De ő volt Ben Prescott is, aki saját magáról olvasott. Akik azt mondták, végig kellene rágnia magát az egész történeten, hát, azoknak igazuk volt. Ciki, de így van. A jó tanács nem mindig baromság, amelyet könnyed mozdulattal ki kell vágni az ablakon.
María már rég hazament, egyedül maradt, de nem tudott róla. Élvezte a kettősséget magában, Ben és Billy együtt, két ember egy testben. Érdekes érzés. Sőt, ijesztő is. Mert rögtön az első oldalakon az arcába vigyorgott a magával folytatott belső meccsének a leírása. Senkinek nem beszélt róluk. Senkinek!!! Ilyen nincs! Ez csak rá tartozik, csakis rá. Akkor ez a nő honnan tud róla? Nem tudhatja. Mégis tudja. Nagy levegőt vett, és elkezdett. mélyebben olvasni. 

Azt hitte, hogy a nő telelopta a könyvet az életéből vett adalékokkal, hogy eladhassa vele a sztorit. Hát, tévedett. Szinte semmi konkrét tény nem szerepelt az életével kapcsolatban a regényben. A monogramja, a legszexisebb férfi címe, az életkora, a válása. ezzel ki is fújt. De ezekről is csak általánosságban írt a hölgyemény. Se a külsejének pontos leírása, se a pontos kora szülinappal együtt, se a filmjei, se a feleségéről a mindenki által ismert tények.
Semmi konkrétum, semmi csámcsogás, semmi pletyka. Sőt, ténybeli tévedéseket is talált szép számmal. Nem hagyta ott az egyetemet, George nem vált el kétszer. sorolhatná. Mintha a nőt nem is érdekelné Ben Prescott külső világa.
Csak a belső lénye stimmelt. Ijesztően stimmelt. Pont az, amiről rajta kívül senki nem tudhatna ennyit. Kezdett valamiféle félelmet érezni. Mégis olvasott tovább. Már nemcsak mélyebben, hanem óvatosabban is, de olvasott.  

És jöttek, egyre csak jöttek az olyan, Billy szájába adott gondolatok, amelyektől Ben Prescott belső lénye ijedten hátrahőkölt. Ezt senki nem tudja róla. Nem tudhatja! Biztos csak véletlen! Csak az lehet! Végül is a csaj, író. Termékeny fantáziával, a szavak bűvölésének képességével és óriási beleérző képességgel. Ennyi. Biztos csak ennyi.
Olvasott tovább, de már tényleg óvatosan. A félelem is megmaradt, mégse hagyta abba. Még mindig tetszett a furcsa szerelmi történet, tetszett az egész egyszerű szépsége, pont olyan volt, amilyennek George leírta neki, a humorát is élvezte, néhány kifejezésen élvezettel elmerengett, de már óvatosan lapozott tovább. Nem akart több meglepetést. Legyen ez csak egy szép könyv, itt-ott a saját életével párhuzamba hozható utalásokkal. Laza, kényelmes és biztonságos utalásokkal. Ez még belefér.

Egyszer szakította csak félbe a felemás élvezetet, amikor kiment vacsorázni. Aztán rögtön visszabattyogott a szobájába, hogy újra elmerülhessen egy másik valóságban. Abbahagyhatta volna, nem hajtotta a mumus, senki nem várta el tőle, hogy egy ültő helyében "kivégezze" a könyvet, mégse bírt leállni.
Végig akarta olvasni. Úgy gondolta, csak a végén fog rájönni, miért kell egyszerre befalnia az egész sztorit. Azt is ki akarta deríteni, milyen nő lehet. hogy is hívják, igen Carmina. Furcsa név, furcsa ember, furcsa könyv. És neki mi köze van ehhez a nőhöz? Mert ha semmi, akkor mi a fenének olvas lóhalálában, égő szemekkel, elzsibbadt seggel, hogy reggel kilencre, az újabb, rettegve várt megbeszélés idejére az utolsó oldalhoz érjen?
Ha elolvassa is, a szemétsége még szemétség marad. Amit George és ő tettek, az, bizony szemétség volt. Végre bevallhatja magának, nincs értelme szépíteni a dolgot. És a hazugság kevésbé fáj neki, mint az a tény, hogy milyen ocsmány módon beszélt a nővel. Nem a szavai fájtak, azok rendben voltak. Mármint formailag és nagyjából. De ahogy kimondta őket, azért leég a bőr a pofájáról! Lekezelő volt, Tamás beletrafált. És hazudott. Mindenben.
Nem szokott bunkó lenni. Vagy néha igen, csak az emberek nem merik megmondani neki? Hoppá, ez kemény kérdés. Talán George őszinte lesz, és válaszol, ha rákérdez a dologra. Talán. Vagy talán meg se kellene kérdeznie. Eddig is elvolt ilyen hülye kérdések nélkül, boldogul ezután is nélkülük. Talán.

Inkább olvasott tovább. Egészen megszokta a saját gondolatait olvasni. Olyan. természetes volt, mintha csak a szobájában elmélkedett volna az élet dolgain. Megnyugodott. Egészen a tizenegyedik fejezetig nyugodt maradt. Ott megint lefagyott. Tényleg nem becsüli a külsejét semmire, és tényleg nem beszélt erről senkinek, de ezt a nő egyszerűen nem tudhatja!
Az ő világában betegesen fontos szerepet tulajdonítanak az emberek a külsőnek, mindenki agyonsanyargatja magát edzéssel, diétával, masszőrrel, kozmetikussal, fodrásszal, vagyonokat költ olyan ruhákra, amelyek a gazdagságát és az ízlését is fennhangon hirdetik, közben elrejtik a teste tökéletlenségeit. Egy ilyen ruháért tényleg mindenki kifizet egy egész kis vagyonnak megfelelő összeget, mert emberből félistenné varázsolja a tulajdonosát.
Ilyen világban nem lehet kimondani, hogy neki röhögnie kell az egészen. Vagy szakmailag csinálnák ki érte, vagy azt hinnék, csak azért mond ilyeneket, hogy a kivételesnek mondott külsejével hencegjen. Légüres tér keletkezne körülötte így is, úgy is. Vákuumban meg nem lehet létezni. Hát, hallgatott. Ügyelt a külsejére, az öltözködésére, de utálta, tényleg végtelenül utálta. Mert utálta, hát duplán ügyelt rájuk, ki ne lógjon a lóláb. Így is annyi irigye van, túl sok is, a nő ezt is leírta valahol a könyv eleje felé, hogy mindent és mindennek az ellenkezőjét egyszerre köszönheti a külső adottságainak.

Az iránta érzett irigységről írni, ez még rendben van, nem kell orákulumnak lenni, hogy erre rájöjjön valaki, elég, ha ez a valaki rápillant. Jól néz ki, ő is tudja, ki is használta mindig, de Carmina nem tudhatja, hogy a szíve mélyén gyűlöli a dolgot. És pont azért, amit szintén leírt a nő, hogy a lényeget takarja el a külseje.
Akármilyen is belül Ben Prescott, nem olyan, mint amilyennek kívülről látszik. Ez épp elég ok, hogy utálja. Teljesen kikészült, mintha az írónő az ő sírján táncolt volna. Ez egyszerűen nem normális! Ne írjon róla ilyeneket, a fenébe is! Talán abba kellene hagyni. Nem hagyta abba. Gondolta, ebben a fejezetben nincs több veszély. Ja, meg hold is sajtból van!
A szenvedély. a szenvedély nagyon fontos kérdés a számára. Mindig is az volt. De mit is jelent a szó? És a mögötte lévő tartalom? Mostanában egyre többször töprengett a kérdésről. Másképp gondolja, mint régen, és meg sem tudja magyarázni, mitől változott meg a véleménye. És ráadásul, valami igen hasonló végeredményre jutott, mint Billy. Vagyis Carmina. Hogy lehet ez? Túl sok az azonosság közte és egy elképzelt szereplő között. Ez valahogy nem stimmel. Ennyi beleérző képesség az egész bolygón nincs!

Olvasott, félve, de olvasott, és a kettősség érzése állandó társa lett olvasás közben. Már megint furcsa volt a saját gondolatait olvasni egy idegen ember tollából. Már nem volt biztonságosan megszokott. Kezdett az agyára menni az állandóan feltett kérdése: honnan tudja a nő? Hülye kérdés, megválaszolhatatlan, ha csak a nő meg nem válaszolja valahogy. Tudni akarta a választ, nagyon akarta!
Hajnalban ért a könyv végére, és a hajlítás gondolata beleette magát a fejébe. Nagyon szép gondolat volt. June jutott eszébe, most először jelent meg a fejében a volt menyasszonya képe, mióta leült olvasni. Töprengeni kezdett. Hogy akár csak egyszer is előfordult-e, hogy meghajlította magát valamelyikük, hogy összeérjenek? Mármint úgy igazán. Ahány fajta fényév létezik, közöttük ott feszül mindegyik. A külső szemlélő annyira összeillőnek tarthatja őket! A látszat szerint stimmel is a passzolás. A külsejük, a szakmájuk, a hírnevük. Mégis ott vannak a fényévek. És mintha szaporodnának azóta, hogy egymásba szerettek. Volt min elmélkednie. És emlékeznie.

*

Úgy ért be Mark irodájába, hogy egy szemet sem aludt, jóféle fáradtsággal volt tele, meg mindenféle érzésekkel. Bocsánatot akart kérni, most először, méghozzá szívből. A könyvet is akarta már, nem tudta, George-nak, vagy magának, de akarta. Akkora volt a váltás az egy nappal korábbi érzéseihez képest, teljesen felzaklatta a fejében lezajlott 180 fokos fordulat. És beszélni sem tudott róla.
Majdnem kínos csend feszült az irodában, amíg a kapcsolatra vártak. A magyar srác eltűnt. Észre se vették. A kapcsolásra várva Ben készült, mit is mondjon. Mondatokat próbálgatott magában, mint holmi ruhákat. Feleslegesen készült.
Carmina elfogadta a bocsánatkérését, meg is köszönte, de nem hagyta, hogy magyarázkodjon. Csendes volt, valahogy távoli. Ott volt Ben előtt az asztalon a szerződés, Mark még az előző napon elkészíttette az ügyvédekkel, csak át kellett volna faxolni. Tisztességes szerződés volt, Ben átnézte. George is rábólintott, csak el kellett volna küldeni.
Ben nézte a keze alatt a papírokat, és hirtelen rájött, nem akarja, hogy így érjen véget a dolog. Ilyen kurta-furcsa módon, ilyen személytelenül és hidegen. Beszélni akart a nővel a könyvről, Billyről, a saját titkainak leleplezéséről. a nő titkát is tudni akarta. Mert titoknak kell lennie a dolog mögött. Egyszerűen nem tudhatja Carmina, mi zajlik benne! Hiszen még ő sem tudja pontosan. Találkozniuk kell! De a nő annyira. bezárkózott, teljesen kicserélték egy nap alatt.

Próbált a nő közelébe férkőzni, igazán beszélgetni, de mindig Tamásba ütközött, aki védte a barátját. Tőle védte. És minden oka megvolt rá. Carmina meg szép csendben megbújt a védelmezője mögött, és nem szólt két szót sem. Egyetlen számon kérő szó sem hagyta el a száját. Ez a csend jobban bántotta Bent, mintha szentségelt volna vele a nő. Nem normális ez a. jóság! Hogy tegye jóvá a szemétségét, ha nem kap rá lehetőséget?

  • Ben, akkor küld át a szerződést! Essünk gyorsan túl rajta!
  • Figyelj Tamás, és te is Carmina, csináljuk másképp! Ma kedd van, akkor mondjuk, pénteken átküldünk hozzátok valakit a papírokkal, személyesen mindent könnyebb megoldani.
  • Ez teljesen felesleges, Carmi nem fog alkudozni, megmondtam. Rengeteg fáradtság, a semmiért, ha valaki átrepül az óceánon egy aláírásért.
  • Igazad van, de a könyvvel kapcsolatban is lehetnek kérdések, amelyeket meg kellene beszélni.
  • Ezért találta fel Bell a telefont.
  • Figyelj Carmina, jobb lesz a személyes találkozó. Szeretnénk mindent jogilag tiszta formába önteni, és.
  • Jól van. Nem értem, mi szükség rá, de a ti dolgotok. Tamás, ráérsz pénteken?
  • Erre rá fogok érni.
  • Akkor pénteken várjuk a. nem tudom, kit. Majd telefonáljatok Tamásnak, pontosan mikor ér ide ez a valaki. Gyorsan elintézzük a dolgot, ha rajtam áll. Viszlát!

Ben nézte a barátja arcát, teljes értetlenség tükröződött rajta. Mark is hülyén nézett. Valami magyarázattal tartozott nekik, de mit mondjon? Hiszen ő is egy megérzés alapján döntött. Nem mást akart küldeni, ő akart menni. Hogy miért is? Fogalma sincs a válaszról! És ezt miért nem mondta meg az előbb? Erre sem tudott válaszolni.
Ez már nem a könyvről szól. Már róla van szó. Átszeli az Atlanti-óceánt, hogy találkozzon egy nővel, akit előző nap még számító dögnek nevezett. Rengeteg dolgot kell elmondania, még többet kell megkérdeznie, beszélgetéseket akart reggelizni és ebédelni, sőt vacsorázni is. Eddig az volt a baj, hogy nem akart senkivel beszélni a gondjairól, most meg alig várja, hogy ráönthesse az összes kérdését egy vadidegenre! És fogalma sincs, mi az ördög történik vele. És még csak nem is bánja! Különös.
Nézte a két értetlen arcot, és próbálta kitalálni, hogy lehet a legrövidebben és a legkevesebb kérdést kiváltó módon értelmes választ adni a kérdőjelekre? Megvan!

  • Elolvastam a könyvet.

Ennyi. George arcáról eltűnt a kérdőjel, helyette az öröm felkiáltójele vette birtokba a képes felét. Érteni vélt mindent. Mark arca nem változott, de neki nem is kell értenie. Nem barátok, csak üzleti kapcsolat van köztük. Válaszolt, ha ez nem elég a fickónak, akkor sajnálja. Utazni fog, ennyi. És van még három napja, hogy kitalálja, miért is megy, és miket is akar kérdezni, és hogyan akarja jóvátenni a pofátlanságát, és.
Gondolkodni jó. Kezdi élvezni. Főleg, hogy nem reménytelen szerelmeken kell gondolkodnia. Na, erre is jó lesz az utazás. A teste is utazni fog, de úgy érezte, hogy a belső utazás a lényeg. Hosszú út lesz, hosszabb, mint amit a teste csinál majd végig.
Mit is ír Carmina a boldogságról szóló versében? Nem a megérkezés a fontos, nem a cél elérése, hanem az oda vezető út. Igen. Ez a lényege az ő utazásának is, az út. Nem a megérkezés, hanem az út.