Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Pajzán hajlítások-csak felnőtteknek című kötet 4. fejezete:

 

4. fejezet. lenne, ha az életben lennének fejezetek

 

Az utolsó éjszakájuk Hawaii gyönyörű szigetén. Nem ellenőrizték, hogy gyönyörű. Ben tudta, nem érdekelte. Carmi nem tudta, de őt sem érdekelte. Biztos az. Nekik elég volt a szemhatár a villa teraszáról. Hiszen bujkáltak. Majdnem egy hónapig bujkálhattak, ennyi adatott. A világ utánuk nyúlt. És nekik menniük kellett. Annyira nem is bánták. Túlcsordult állapotban nem szokás ilyen apróságokkal foglalkozni. Ha menni kell, hát menni kell. Ketten mennek, akkor meg.?
Feküdtek az ágyukban, mert az már nem George ágya volt. A sok használattól a sajátjukká vált. A ház gazdáját igen korán lerázták. Szegény el is ment hazulról. Állítólag vendégségbe. Hiszen szilveszter van. Ezen az éjszakán bulizni kell! Kötelezően. Akkor is, ha semmi kedve az embernek. Sőt, akkor csak igazán.
Tényleg? Ők nem így gondolják. Bocsika. Nekik jobb kettesben. Ma is? Ma különösen. George csak menjen, és érezze jól magát. Nem kérdezték, kikhez megy. Nem érdekelte őket. Nekik dolguk van, sajnálják. Nem volt elég ez a huszonkilenc nap? Miért, annyi volt? Igen. Nahát, ki hitte volna! És nem volt elég. De beérik vele, mert szerények, mint a hava. Ha még egyszer azt mondják magukról, hogy havasi gyopárok, akkor ő üvölteni kezd! Annak nem örülnének, inkább induljon bulizni. És nem kell hazasietnie. Majd ők vigyáznak a házra. És viszlát. És George csak csapja be az ajtót jó erősen. Becsapta. Jóóó erősen.

Éjfél előtt tíz perccel a két fáradhatatlan játékos felkelt, kicsit rendbe tették a játszóterüket, de szegény párna ettől se nyugodott meg. Tudta, hogy nem a megérdemelt éjszakai nyugalma jött el, csak egy kis pihenőt kapott. Mindig ez megy. Tök kiakasztó.
Az éjfél Carmit és Bent a nappaliban találta. Álltak egymással szemben, és nézték egymást. Az amerikai Himnusz alatt is, a magyar Himnusz alatt is. Annyi volt a szilveszteri készülődésük, hogy kibontottak egy üveg pezsgőt, előző nap meg leszedték az internetről a magyar Himnuszt. Ennyi. Bőven sok. A családjaikkal még napközben beszéltek. Tudták, hogy az időzónák merre "kanyarodnak", de nem törődtek vele. Boldog újévet kívántak, nagyjából akkor, amikor illik. A jó szándék a fontos, nem igaz?
Álltak, nézték egymást, a Himnuszok után meg csókolóztak. Nagyon. Mint akik ezer éve nem tehették. És szépeket gondoltak egymásnak. Nem mondták ki, hangosan túl sok lett volna. Aztán jött a nevetés, mert Carmi, a "nagy alkoholista" nem találta elég édesnek az édes pezsgőt, ezért Ben szörnyülködő szemforgatása közben megcukrozta az italát. Mint gyerekkorában. Juszt is. A pezsgő persze túlfutott a pohár száján, a fele kipezsegett belőle. Ben meggyanúsította a hölgyét, hogy szándékosan csinálta az egészet. Hogy ne kelljen annyit innia. Azért egy évben egyszer kicsit megerőltethetné magát! Talán másfél korty maradt a pohárban, és ez. nevetséges. Még koccintani sem lehet vele tisztességesen. Carmi persze kikérte magának, és nem tűri a rágalmakat, meg is mutatja a kedvesnek, tud ő inni, ha akar. Fogta az üveget, és döntötte magába a méregdrága italt. Illetve magára. Minden csupa hab lett. Mert leitta magát. Szándékosan. Ben persze felajánlotta, hogy segít, lenyalogatja az édeset a még édesebbről. mehettek vissza az ágyba.

  • Hát, ennél szebb szilveszterem se volt még! Köszönöm csillagszeműm!
  • Én köszönöm. Mert nekem se volt.
  • Ezt nem hiszem. Hollywood krémje biztos "krémesen" is szórakozik. Kaviár, pezsgő, osztriga, konfetti, minden négyzetméteren hírességek tucatjai. ferrrgeteges bulijaid lehettek!
  • Szerinted, amit igen szemléletesen leírtál, az, fergeteges buli lehetett?
  • Na, jó, nem cukkollak. Az ilyen bulinak még a gondolatától is kiver a hideg verejték! Én ki nem bírnám egy fél óráig sem! Beolvasnék az összes jelenlévő Paulnak, aztán megint vigasztalhatnál valahol a kert sötétjében... Mi az? Nem is nevetsz? 
  • Nem tudok.
  • Eszedbe jutottak ilyen bulik, igaz? Meg a pazarlás szó. Ne légy szomorú tökös-mákos! Nem bírom nézni!... Mivel vidítsalak fel? Bármit megteszek.
  • Az is lehetséges lenne, hogy én tehessek meg bármit? Mármint veled?
  • A dolog oda-vissza működik. Mindig. Hajrá kedves, ess nekem!
  • Hm. tegyem? Ne tegyem?
  • Mit? Te valami nagyon. szokatlan dologra készülsz. Talán vissza kellene vonnom az ajánlatomat.
  • Azt nem lehet. Elkéstél. Mert döntöttem. Ideje tovább lépnünk. Meg a szótárunkat is bővíteni kellene. Lássuk csak, hogy is mondjam? Hm. megvan! Meg szeretném kóstolni a barlangodat. Kívül is, belül is. Mert szerintem méz íze van. Fogadtam magammal, és most nyerni akarok. Egyébként is itt az ideje a. közelebbi ismerkedésnek.
  • Ezt nem mondhatod komolyan! Ne nézz így! Tudom, miről beszélsz. Nagyon is. Még álmodoztam is róla. De az csak álom volt. Ez meg nem az.
  • Pont ezért. Hogy valóság legyen. Neked is, nekem is.
  • De csillagszemű, mi van, ha nem szép a puncim? Oppá, már másodszor mondom ki. Először csak leírtam, de az majdnem ugyanaz. Ezt az egyetlen kifejezést ismerem angolul. Egy buggyant angol filmben hallottam, és naná, hogy megjegyeztem. Érdekes, kimondtam, és nem érzem a mocskot. Zavarban persze vagyok. A fejem is piros, érzem, de a piszkot nem érzem. Talán, mert ezzel a becéző kifejezéssel nem szokás káromkodni. Akkor is, nem akarom használni. Így se tetszik. Csak a meglepetés mondatta ki velem. Erről is te tehetsz! Te aljas!
  • Ééén aljas? Én csak őszinte voltam. Te cukkolsz mindig, hogy.
  • Jó, jó, de azért nem kellene ekkorát ugranod. A sumákolásból az őszinteségbe sok-sok lépcsőfok vezet. Lassabban azokon a lépcsőkön, ha kérhetném. Még a szívem is kihagyott néhány ütemet.
  • Te, ezüstszemű, lépjünk tovább, oké? Nagyon akarlak. És ott akarlak. Ott is. Talán nem kellett volna bejelentenem. Már rég hajlíthatnánk.
  • Na, azt próbáltad volna meg! Ki is kapartam volna a szemedet. Azt a szép szemedet. Akkor most mi legyen?
  • Barlangászás, az legyen. Már, ha engem kérdezel.
  • De ha nem tetszem ott neked? Fogalmam sincs, milyen. Sose néztem meg. És a belső combom is ciki, mert.
  • Tudom, milyen. Kicsit sötétebb a bőröd ott. Régen összeértek a combjaid. Szerintem nagyon szép. És még bársonyosabb, mint máshol. A sok összesimulástól. Szeretem.
  • Tényleg? Sose mondtad.
  • Hát most mondom. Csillagvirág, kezdünk röhejessé válni.
  • Te meg mérgesedsz is. Látom. Sajnálom. Jó, akkor elmegyek zuhanyozni, a bátorságomat is összekaparom közben, aztán kóstolgathatsz, ahol csak akarsz.
  • A mondat második fele tetszik. Az első nem. Minek fürdeni?
  • Félek, hogy a szagom, ott lent nem lesz. finom. Nemrég voltam pisilni, és.
  • Elég! Akkor viszlek. Nem fogod itt húzni az időt, ne is reménykedj!

Ben felkapta Carmit, kirohant a fürdőbe, a zuhany alá állította, magukra engedte a meleg vizet, és mosott. Gyorsan. És mindenhol. Aztán magára kapta a fürdőköpenyét, Carmit bebugyolálta egy óriási fürdőlepedőbe, és visszarohant vele a szobába. Annyira sietett, hogy elfelejtett nyögni. A rettenetes tehertől. Elkezdte szárítgatni a menyasszonyát, szándékosan csiklandozott közben, a száradó felületeket csókolgatta is, Carmi meg a sikkantgatás és tekergőzés közben minden ellenállását kitekeregte és sikkantgatta magából. És szerencsére nem is tudott róla. Mire észbe kapott, Ben már a barlangját kóstolgatta.
Hát, ennyit az ellenállásról. Nem is erőltette tovább. Mondjuk, ereje se lett volna hozzá. A kályhája egyre vörösebben izzott, majdnem fájt már a forróság. Mintha sikoltani akarna. De az nem lehet! Sosem szokott. Még a nászéjszakájuk iszonyú, szétszakadós fájdalma se hozta ki belőle, akkor most, hogy lehetséges? Pedig a vágy egyre nőtt benne. És sikoltott. Ben meg, végig nézte. Kóstolgatott és - ha tehette - nézte. Amikor sikoltott, Ben arca előtte termett, szájával elnyelte a hangok egy részét, és már belülről simogatott. A hullámok meg egyre csak terjedtek, át a másik testébe, vissza, oda, vissza. sokáig. Új élmény volt.

  • Köszönöm kedves! Neked volt igazad. Már megint. Túl nagy feneket kerítettem neki. Sajnálom. De valahogy annyira. intim dolognak gondoltam, mintha szégyellni kellene. Pedig ugyanolyan természetes, mint a többi éjszakai programunk. A nők tiszta hülyék! Sose beszélünk ilyesmiről. Aztán az ember gyereke kombinálhat egyedül. A pornófilmek nem segítenek. Az érzést nem adják át. Ráadásul dögunalmasak.
  • Na látod. Mindig hallgass a bölcs Ben bácsira! Mert ő mindent tud.
  • Ja. Még a teret is meg tudja hajlítani. Tényleg bölcs. Minden bölcsesség forrása. Egyenesen Buddha reinkarnációja.
  • Te most gúnyolódsz velem?
  • Ééén? Sose tennék ilyent a mesteremmel.
  • Gúnyolódsz és sumákolsz egyszerre? Mi lehet az oka?
  • A szerelem, te buta! Imádlak! Hogy a fészkes fenébe lehet ennyi édes érzést elviselni hülyéskedés nélkül? Nem akarok sírni.
  • Ha tudnád, milyen szép vagy, amikor ilyeneket mondasz.
  • Vagyok olyan szép, mint a. barlangom?
  • Tudni akarod, mi? Juszt se mondom meg! Egyen kicsit a penész téged is.
  • Majd kihúzom belőled, meglásd!
  • Akkor, hajrá csillagvirág! Hosszú még az éjszaka.

Reggel persze fáradtak voltak. Pedig a többi ember már nem is reggelnek hívta volna azt a napszakot, amikor magukhoz tértek. Kopogásra. George volt. A kitartó George. A disznó George. Ben az ajtóhoz botorkált - kezében a szerencsétlen, fáradt párna -, résnyire nyitotta, és szó nélkül hozzávágta a haverjához a szegény gyűrött jószágot. Aztán becsukta az ajtót, és indult vissza gabalyodni.

  • Ebédidő van gyerekek. Ötkor indul a gép. Ideje felkelni. A párnát meg köszönöm Ben. Mindig ilyenre vágytam.
  • Viszlát George.
  • Teresa készített ebédet. Az illata alapján finom lehet. Nem jöttök kajálni?
  • VISZLÁT GEORGE!

*

Másnap már Ben tengerparti nyaralójában voltak. Carminak nem tetszett. Túl nagy. Túl. mutogatós. Nem illik hozzá. Benhez sem illik. Amikor Ben rákérdezett, ezt meg is mondta. Ben körülnézett, és nem értette, mi a baja a kedvesnek. A ház szép. Az átalakítását részben ő tervezte. Nem építész, de ötletei vannak. A berendezés is egyedi. Hangulata van. Carmi meg ráhagyta. Mert hangulata tényleg volt. De nem volt otthon. Csak egy szép ház volt. Neki csak ennyi. De nem szólt. Inkább nem. Nem érdekelte a dolog. Ekkor még nem. Szerinte lakni bárhol lehet. Legalábbis egy ideig. Tőlük függ, hogyan fogják érezni magukat ebben a hodályban. Majd ő is hozzáteszi a saját ízlését, hajlítgatnak kicsit, aztán kész.
A repülőtéren megúszták a felhajtást. De amikor George kocsijával elkanyarodtak a reptér épületétől, már állt is be a közelükben két közvetítő kocsi. A médiának mindenhol vannak emberei. Egy-két százas mindenkinek jól jön. Csak egy telefon az egyik WC-fülkéből, és már tarthatja is az ember a markát. Könnyű meló. A rohadt hírességek meg megérdemlik! Szívjanak ők is. Ha a pénz és a hírnév kell nekik, akkor a "melléktermékeket" is tessék elviselni.
Az első éjszakájuk az új otthonukban. Minden olyan. szokatlan. Még Ben is így érezte. Rég nem járt ebben a házban, és az elmúlt egy hónap nagyon megváltoztatott benne is, körülötte is mindent, nem nagyon találta a helyét. Az ágy volt az egyetlen stabil pont. Mert olyan ismerős volt. Más a formája, a magassága, az ágynemű is más, de amikor már benne feküdtek, ismerős lett minden. Örültek neki. Gyorsan fel is avatták. Aztán még egyszer felavatták. Hogy elfelejtsék a zavart téblábolást előtte. Hogy Carmi hová pakolhatja a cuccait. hogy hol a fürdő. hogy mit vacsorázzanak, és egyébként is hol vannak a teáscsészék? Csupa zavartság, felesleges mutogatás, egymásnak ütközés, nevetés, tovább téblábolás. Egy alkalmi otthonban ezt a helyzetet ki lehet váltani a közös csiklandozós fürdéssel, de az új, az igazi közös otthon, az, más. Nagyon más. Feszélyez a gondolat, hogy mennyi időt kell majd eltölteni benne. Jól tudom én érezni magam itt? Egy ilyen kérdés feszélyez. Mert nincs rá válasz.

  • Olyan furcsán érzem magam kedves. Nem értem magam. Szinte szomorú vagyok.
  • Látom angyalom. Majd én megvigasztallak.
  • Már kétszer. megvigasztaltál. Épp olyan csodás volt, mint mindig. Mégis szomorkás hangulatban vagyok. Nem szoktam ilyen lenni.
  • Tényleg nem láttalak még ilyennek. Te, hogy én milyen egy önző barom vagyok! Egyszer sem kérdeztem meg, akarsz-e ideköltözni? Olyan természetes volt, hogy itt fogunk élni. Sose beszéltünk róla. Miért nem?
  • Mert értelmetlen lett volna. Két hét múlva kezdődik a forgatás. A Hajlítás forgatása. A Hajlítás meg a mi "gyerekünk". Nem lehetett kérdéses, merrefelé szálljunk repülőre. Én gondolkodtam a dologról, de nem akartam beszélni róla. Majd a forgatás után.
  • Szerintem ez nem jó ötlet. Szomorú vagy, és ennek oka van. És én nem akarom, hogy szomorú legyél. Beszéljük ki a szomorúságot belőled, jó?
  • Nem tudom, van-e.?
  • Van. Ez nem vita tárgya. Ki vele kedves! Mi bánt?
  • Az anyu.
  • Gondoltam. Azok a mindennapos telefonálások, meg amit a könyvekben írtál róla. Ahogy beszéltél vele, a hangod. Mintha kisgyerekkel beszéltél volna.
  • Mert az is. Egy kisgyerek. Tizennégy éves voltam, amikor rokkantnyugdíjba került. Apu teljesen tönkretette. Az a sok verés. Az üvöltözések, a rettegés, a napszemüveg mögé rejtett monoklik. És a fájdalom. Meg a tehetetlenség. Istenem!
  • Te most anyukádról beszélsz, vagy magadról és a bátyádról?
  • Hát ez az. Jó a kérdés. Milyen jól ismersz már kedves! Minket az apu soha nem vert meg. Monoklink nem volt. Minden más viszont volt. Nagykanállal volt.
  • Ne használd a nagykanállal kifejezést erre a. borzalomra! Nem bírom hallgatni!
  • Nemcsak a jó dolgokat lehet nagykanállal mérni. Az anyu az én gyerekem. Tizennégy évesen anya lettem. A saját anyám anyja. És ez gond. A mi gondunk is.
  • Magunkhoz vesszük, ha akarod. Vagy keresünk neki egy nagyon jó otthont, ahol meglesz a saját kis apartmanja, és gondoskodnak róla.
  • Csakhogy ő nem ezt akarja. A saját lakásában akar lakni. Pécsen. És én legyek a közelben, ha bármi gond van, megoldhassam. Mint az elmúlt huszonkilenc évben mindig.
  • És a bátyád?
  • Ő is ezt akarja. Nem mondja ki, de ezt akarja. Mert ez mindenkinek kényelmes.
  • Ja. Kivéve neked.
  • Igen. Kivéve nekem.
  • Miért nem mondtad eddig?
  • Mert szerelmes vagyok. És önző vagyok. Csak téged akarlak! Ott vannak ők ketten egymásnak. Szokjanak hozzá. Oldják meg.
  • Ez nem ilyen egyszerű, igaz?
  • Persze, hogy nem, a fenébe is!
  • Csitt kedves! Majdnem kiabálsz. Ne szenvedj ennyire. Ha akarod, holnap utazunk. A forgatásig van még idő. Majd George mindent elrendez. Ez a dolga. Meg barát is. Van. mondjuk tíz szabad napunk. Ha nagyon kell, akkor több is. Mehetünk, ha akarod.
  • Annyira édes vagy, de nem. Azért sem! Mindig ez megy. Karácsony előtt is zsarolt, szilveszter előtt is. A szeretetével zsarol. Mint egy gyerek. Hogy még sose ünnepeltünk külön. Hogy milyen szomorú. Hogy a bátyámmal milyen nehéz, mert mindenbe beleszól. Jót akar neki, tudja is, de utálja. Ott akar cigizni, ahol kedve tartja. A bátyám meg nem engedi bagózni a saját lakásában, ha meglátogatja őt. És csak mondja, mondja. bennem meg nő a bűntudat. Elvileg örül a sikereimnek. Elvileg annak is örül, hogy végre rám talált a szerelem. Ja, elvileg. Tudom, hogy zsarol. Azt is tudom, hogy csak félig a betegsége a felelős a viselkedéséért, és a másik fele pontosan tudja, mit csinál, mégis bűntudatom van. És utálom, hogy újra, meg újra meg tud zsarolni. UTÁLOM!
  • Nyugodj meg ezüstszemű, nyugodj meg! Hogyan segítsek?
  • Ölelj át, és ne beszéljünk róla egy ideig. A forgatás után muszáj lesz hazamennem. Örülnék, ha te is jönnél. Az anyu el fog ájulni, ha meglát.
  • Végre nevetsz. És veled megyek, persze hogy. Karácsonykor is milyen bűbájos voltam, nem? Azok a magyar mondatok a telefonban. "Csokolom Káti néni. Ben vágyok. Szérétnék boldog unne.ünnépéket kíváni. Rémélém, némsokárá tálálkozunk."
  • Még emlékszel?
  • Színész vagyok. Ez a dolgom, szövegekre emlékezni. Ez a szerep nem tartozott a megerőltető feladataim közé.
  • Ha tudnád. majd bepisiltem az akcentusodtól. Meg a fintoraidtól. Édes voltál.
  • Mindig az vagyok.
  • Ez igaz. Istenem, mekkora kő gördült le a mellemről! Köszönöm. Akkor majd visszatérünk a dologra, ha kész a film.
  • Az még egy hónap. Nem is, az előkészületekkel együtt inkább másfél.
  • Nem baj. Szokják meg, hogy nem vagyok ott. Olyan sokáig aludtam. És te felébresztettél. Nem megyek vissza aludni.
  • Megint keserű lettél. Elég volt. Ebben az ágyban csak mi ketten létezünk. Meg a szerelem.
  • Tudom, de.
  • Nincsen de. Te vagy, meg én vagyok. Meg ez.

És Ben elkezdte csókolni a keserű arcot, a szomorú szemeket, a sírásra álló szájat, és a vonások lassan kisimultak. Sokáig tartott, de megérte a sok fáradtság. Mert Carmi visszatette a fájdalmát oda, ahonnan hiába kiabált az érzés, már nem lehetett hallani.

*

A másnapot egyedül tölthették, mert a nagyságos rendező úr engedélyezte nekik. Hogy Carmi szokja a körülményeket. Egy nap alatt hozzászokni egy teljesen új világhoz. ez aztán a nagylelkű ajánlat!
Carmi kitalálta, hogy versenyezzenek. Mert persze Ben se tudta, mit hol tartanak. A felesége tudta még anno. A személyzet is. Akiket elküldtek a válás után. Ben beköltözött a villájába, a nyaraló üresen maradt. Látszott is rajta a magány.
Egyedül voltak. Vakok a látók világában. Hát versenyeztek. A konyha volt a legjobb terep a dologra. Nyitogattak, csukogattak mindent, memorizáltak. Evőeszköz, felső fiók, a tűzhelytől jobbra. Poharak, középső ajtó a mosogató felett. Kis csókolózás, aztán. szalvéták, bal középső fiók. Jó ideig elszórakoztak. Gyorsan készítetek tojásrántottát, a melegítőre tették, és jött a verseny. Stopperral. Mindenkinek meg kellett terítenie a másik számára. A megbeszélt tárgyakkal. Nem ám akármilyen pohár, meg tányér! Aki terített, egyedül volt a konyhában. A másik kint állt a csukott ajtó mögött, és mérte az időt. Hogy ne lehessen puskázni. És a győztesnek joga van a büntetést utólag kiszabni.
Ben tudta, hogy nagyon jó a memóriája, volt alkalma gyakorolni a szereptanulások közben. Carmi viszont a konyhában volt jobban otthon. Mindenféle konyhában. Egy paraszthajszállal, de jobb volt. Egyenlő esélyek. Komoly harc. Értékes győzelem. Ben nyert. Egy paraszthajszállal, de nyert.

Kénytelenek voltak kényszerpihenőre vonulni, mert a büntetést Carmi csak az ágyban tudta megfizetni. Máshol is meg lehetett volna éppen ejteni a dolgot, de kényelmetlen lett volna.

  • Te, csillagszemű, miért pont ebéd után kell kóstolgatnom téged? Honnan veszed, hogy finomabb vagy a rántottánál?
  • Miért, nem voltam finomabb?
  • Hááát.
  • Akkor most én jövök. Visszaadom a kölcsönt. Az én számban is ott van még a tojás íze. Lássuk, te finomabb vagy-e, mint a. Na, ne húzd a hajam! Te kis ördögfióka!
  • Akkor emelkedj csak ide vissza, az arcomhoz. Nagyon lecsúsztál. Nincs kóstolgatás. Inkább elismerem, hogy finomabb vagy a világ legjobb rántottájánál is.
  • Ez így nem ér.
  • Dehogynem ér. Az ebéd utáni pihikéléshez nem illik a kóstolgatás. Ha elkezded, reggelig nem mászunk ki az ágyból. És én fürödni szeretnék. A medencében. Talán mást is szeretnék. Szintén a medencében. A ház is olyan böhöm nagy, tele van zugokkal. Fel kell fedezni. Van dolgunk bőven. És kevés az időnk. Kóstolgatás este. Rendben?
  • Mondhatom, hogy nem?
  • De jó kis kérdés. Bölcs kérdés. Mert nem mondhatod, hogy nem. Bár, megjegyzem, egy lovag, egy igazi lovag meg se kérdezte volna.
  • Nem vagyok igazi lovag? Na, várj csak, ezért még.

Carmi meg rohant. A földről felkapta mindkét fürdőköpenyt, a földön pihenő alsógatyát is, kaján arccal visszavigyorgott, és rohant, Ben meg eldönthette, meztelenül rohan utána, vagy keres valami cuccot. Lemaradt. És hogy találta Carmit a medencében, mire odaért? Fürdőköpenyben. Alig tudott mozogni benne, olyan nehéz lett a víz súlyától. De ő abban fürdik, és kész!  
Ben meg ugyebár egy lovag - majd most bebizonyítja! -, hát ő is beugrott gatyástól, pólóstól, papucsostól. Érdekes fürdés lett belőle. Meg a másik tevékenység is érdekesen alakult. Ennyi vizes és nehéz cuccot lehámozni, persze egy bizonyos hölgy szégyellős-kajánkodós tiltakozása mellett. komoly meló volt. Hm. de megérte.

*

Másnap indult a munka. Mindenféle munka. Csak Bennek kellett volna megjelennie, de Carmi vele ment. Minden reggel. Nem is beszéltek róla. Nem volt mit. Együtt. Mindig. Egyértelmű. Bárcsak minden ilyen egyértelmű lenne.
Próbák, megbeszélések, pont, ahogy Carmi elképzelte az első Hajlításban. Csak a fáradtságra nem készült fel. Meg a kíváncsiságra. Mindenki kíváncsi volt rá. Bámulták. Hol nyíltan, hol bámulós-félrenézős módon. És a tekintetek nagyon sok mindennel voltak telve. Irigység, értetlenség, kukkolási vágy, szimpátia, titkolt ellenszenv. a teljes érzelmi skála. Érdekes látvány volt. Még csak az érdekességét látta. Visszanézett, ha nézték, mosolygott, válaszolt, mindig őszintén, de nem kimerítően, és tűrt. Nem érezte nehéznek. Pont olyan volt, mint amilyennek elképzelte. Kicsit olyanabb. De elviselhető. Még jó, hogy már rég megálmodta az egészet Billy mellett, nem érte meglepetés. A kíváncsiság természetes dolog. Ő is az. Kíváncsi. Majdnem minden érdekli. Az emberek viselkedése különösen. Egyébként sem volt gonosz vele senki. Ben és George ott álltak mögötte, senki nem akart ilyen ellenségeket begyűjteni magának. Működött a dolog. Gördülős módon működött. Kicsit zökkentgettek a kerekek a hepehupákon, de azért a szekér haladt. És előre, ami nem mellékes szempont.
Amikor esténként magukra csukták az ajtót otthon, megint a nászútjukon érezték magukat. Ettől minden, napközben lenyelt, eltűrt, esetleg fájó emlék halk pukkanással szétpattant, és csak ők ketten maradtak. És olyan fáradtak azért nem voltak, hogy ne hajlítgatták volna végig a fél éjszakát. Így meg különösen rendben volt minden.

Egyetlen igazán komoly gond volt a forgatással kapcsolatban. Még mindig nem találtak rá Rikára. Pedig már nagyítóval keresték. Mindenhol. Már azt is elfogadták volna, legyen amerikai. Majd műakcentussal beszél. Egy színésznek ezt is meg kell tudnia oldani. De így sem jött össze. George kínjában elhívta Bent és Carmit a válogatásra. Négy jelölt maradt fenn a rostán. Egyik se jó, de nincs jobb, és segítsenek már választani. Az ő szeme már keresztbe áll. És elege van. Felmegy a stúdió raktárépületének tetejére, és leugrik. Hogy nem elég magas, így nem garantált a vágyott megsemmisülés? Tudja. Pont ezért akar onnan ugrani. Nem meghalni akar. Azt akarja, hogy sajnálják.
Pénteken reggel kilencre meg is érkeztek a felkért személyek a meghallgatásra. Még mindig bámulták őket. Mindkét változatban. Ők meg nevettek, és adtak a bámulóknak egy kis mesélnivalót.

  • Gyerekek, erre mi szükség volt? Fenékmarkolászás, visszamarkolászás, idétlen vihogás. felesleges a cirkusz. Van e nélkül is elég pletyka körülöttetek.
  • George, te begyöpösödött vén kecske, te! Hát semmi humorérzéked sincs? Négy napja bámul mindenki az arcunkba, néha muszáj viszonozni. Igazán megérthetnéd.
  • Megértem. És vén kecske a. jó édes. akárkid! Akkor is felesleges a felhajtás. Nélküle is címlapon vagytok. Állandóan.
  • Aztán mi sülhetne ki ebből a fenéktapizásból? Egy újabb cikk? Ben Prescott úgy viselkedik, mint egy idétlen kamasz? Én nem bánnám. Te bánnád, kedves?
  • Nem én. Ha Ben Prescott tapizza a hátsómat, az, kitüntetés.
  • Ne röhögjetek, idióták! Két hülye, egy pár.
  • Figyelj Zsori, de most komolyan, poén nélkül, tudjuk, mitől félsz. Ahogy megérkeztünk, rögtön előbújtak a "jóakaróink" a semmiből. Tudunk a mocskos cikkekről. June nyilatkozatairól is. Nem foglalkozunk vele. Te se tedd! Nincs értelme.
  • Ben, te is így látod?
  • Igen. Már igen.
  • Régen nem így láttad. Dühöngtél. Mindig. Nem reagáltál, soha nem reagáltál, de felhúztad magad rajta.
  • Hát, most meg leszarom. Előbb-utóbb kamera elé ülünk, ott lehet tisztázni mindent. Lehet minket faggatni. Majd válaszolunk. Amire akarunk.
  • Veszélyes, amit műveltek.
  • Nem az Zsori. Csak igazi. Két lehetőségünk van. Vagy beállunk a többiek közé, és hagyjuk, hogy kukkoljanak minket, és úgy teszünk, mintha nem érdekelne. Vagy csöndben félrevonulunk. Ha tehetjük. Mi az utóbbit fogjuk tenni. Ha meg emberek közé kell menni, hát lazázunk. Nem bújunk napszemüveg mögé. Se halott-nyugodt-semmilyen arc mögé. Szerelmesek vagyunk. Megmutatjuk. De lazán. Igazi lesz, de laza. Te is tudod, mit jelent a lazaság. Te is ezt csinálod a festett vigyoroddal. Igazi viszont nem mersz lenni. Mindig azt adod, amit kérnek tőled. Látom. Mindenki dönthet, melyik arcát mutatja a világ felé. Te döntöttél. Mi is döntöttünk. Ennyi.
  • De rólam nem írnak olyanokat, hogy.
  • Ez igaz. De ha egyszerűen csak élni fogunk - már ha képesek leszünk rá -, akkor lassan elalszik a kíváncsiság tüze. Ha nem locsolgatjuk információkkal, akkor elalszik. Jönnek más sztorik, más csámcsognivalók. Mindig így van.
  • Ebben a városban nem így van.
  • Az lehet. Akkor talán továbbállunk.
  • Ben, ez komoly?
  • Talán. Még nem beszéltünk róla komolyan. Majd a forgatás után.
  • Sose gondoltam volna haver, hogy egyszer arról fogunk dumálni, kiköltözöl a pusztába, mert.
  • Zsori, hagyjuk ezt abba, légyszi! Semmi értelme. Ha erről akarsz beszélni a kedvessel, azt tegyétek négyszemközt. Téged zavar, hogy itt vagyok. Látom.
  • Dehogy. Csak nem tudom, hogy mit is.
  • George, te most sumákolsz. Az ezüstszeműnek igaza van. Hagyjuk abba. Azt mondtad, segítségre van szükséged. Ezért jöttünk.
  • . Oké, akkor menjünk át a szomszédba. Behívtam mind a négy Rikát. Ben, beszélgetnél velük kicsit? El is játszhatnál, mondjuk a legígéretesebbel egy rövid jelenetet. Hogy lássuk, milyenek vagytok együtt. Talán valamelyik bejön. Bocs, hogy ilyesmivel.
  • Nem gond. Én is kíváncsi vagyok rájuk. Bár, előre megmondom, egyik se fog tetszeni. Itt van mellettem az eredeti "példány", és éppen a lábamat fogdossa az asztal alatt, méghozzá a tövénél. Hozzá senki nem ér fel.
  • Te aljas! Nem ér árulkodni. Ezért most rögtön.
  • Mit most rögtön? Mi az, George előtt nem mered elmondani? Akkor súgd a fülembe. Benne vagyok. Haver, adj öt percet, aztán utánad megyünk. Hm, legyen inkább tíz.

George meg hatásvadászó szemforgatások közepette kiment az irodából. Átment a szomszéd helyiségbe, közben az órájára sandított. Biztos volt benne, nem lesz elég a tíz perc a két. eszementnek. Igaza lett.  
Azért egyszer csak előkerültek. Megint a pákoszt. De most mind a két arcon. Leültek George mellé, velük szemben ott ült az első jelölt. Hát, beszélgetni kezdtek vele. Aztán a másik hárommal is. Carmi alig vett részt benne. Inkább figyelt. Csak filmeken látott szereplőválogatást. Kíváncsi volt. Hm. tényleg olyan, mint a filmeken. Majdnem olyan.
Nagyon érdekes volt nézni. Hátradőlt, és figyelt. Szegény színésznők! Micsoda lehetőség! Együtt játszani Ben Prescottal. Ha bejön, sztárrá válhatnak. Mert Rikát sztár nem játszhatja. Mindenki az igazi arcát látná, nem a szereplőjét. Iszonyú nagy a kihívás egy feltörni akaró színésznőnek, és óriási a csalódás, ha nem sikerül megkapni a szerepet. Elég a tehetség? Vagy máshogy is nyomot kell hagyni a rendezőben? És jelen esetben nem a rendező díványáról van szó, George Cooper nem fekteti le a munkatársait. Ez nyílt titok.
Akkor hogyan lehet nyomot hagyni egy olyan világban, ahol mindenki görcsös erőfeszítéssel ugyanezt akarja. Nyomot hagyni. Kitűnni. Beleégni a másik retinájába. Érdekesnek mutatkozni. Ja, de hogyan? Talán azzal, hogy a műveltséget is bevetjük? Már ha van nekünk olyan. Ez visszaüthet. Mert a meghallgatók talán nem annyira műveltek. A film világában nagyon sokféle módon lehet érvényesülni. Az intelligencia nem dobogós módja a dolognak.
Akkor talán legyünk szexisek? Feszes cucc, szivacsos melltartóval látványosabbá tett kebel, teltebbre festett ajkak, tűsarok, lefojtott erotika? És ha a szerep nem ilyen? Ilyen göncben igen nehéz egy apáca figuráját hitelesen hozni. Meg aztán a döntéshozók között lehetnek buzik. Oppá, homoszexuálisok. Nekik egy rejtetten kurvás nő nem jön be. Nagyon nem.  Ez is visszaüthet. Más lehetőség?
Akkor talán azzal hagyhatunk nyomot, ha. feltűnően nem törekszünk arra, hogy nyomot hagyjunk. Csak őszintén. Kitárulkozósan. Mélyen a szemekbe nézve. Ez is veszélyes. Valaki ráérezhet, hogy ez is csak egy szerep. Alakoskodásnak gondolhatják. Mondjuk, jogosan. Csak akkor jöhet be, ha igazi az őszinteség. Nagy rizikó. Nem mindenki képes a hazugság világában magát kitárni mások felé. Ezt nem tanítják a színi tanodákban. Vagy ha igen, akkor szerepként, az meg megint hazugság. Mert hátsószándék van mögötte. Hogy lehet őszinteséget hazudni olyanoknak, akik ugyanúgy csak hazudják az említett érzést? 
Carmi lágyan hintázott a széken, és figyelt. Próbálta elképzelni, milyen lehetett Bencinek az a sok régi, reménykedős, lekezelős, alakoskodós meghallgatás. nem tetszett, amit elképzelt. Ezért visszatért a mostani élményhez, bár nem tetszett ez sem. Értette, miért ilyen hazudozós ez a világ, de nem tetszett neki. Semmi erkölcsi felháborodás nem volt benne. Nem volt joga ítélkezni. Az élet minden más területén is jelen van a kétszínűség. A tanári pálya is tele van sumákolással. Ő is sumákolt régen, nem is keveset. Biztos máshol is ez megy. Nem zavarta a dolog. Semmilyen személyes indíték nem homályosította el a tisztánlátását. Három szemmel nézett, mert megtehette. Benért sem aggódott. Az ő csillagszeműje zseniális színész, minek aggódna? Nyugodt volt és távoli.

Ben a majdnem-Rikákkal beszélgetett, így George is megtehette, hogy szintén hátradőljön, és figyeljen. A két székel odébb ülő Carmit figyelte. Aki persze nem vette észre. Alig volt jelen. Talán merengett. Néha írt pár szót az előtte fekvő kis füzetébe, aztán megint befelé fordult a tekintete. George-nak eszébe jutott, mit mondott Carmiról a haverja. Hogy lát. Lehet, hogy igaza van a szerelmes hülyéjének? Nem is egyszer átlátott már rajta. Az előbb is mit mondott róla az irodában? Hogy nem mer igazi lenni. Beletrafált. De még mennyire beletrafált!
Akkor talán feleslegesen aggódik? Talán tényleg nem lesz semmi baj. A nő nagyon. különleges. Feltűnően az. Talán a kedvessége, a ragadós kedvessége és őszintesége bejön. Ben is így gondolja. Még talán. szépnek is lehet mondani. Ahogy így mereng, azokkal a hihetetlenül nagy szemeivel, mintha szép lenne. Nagyon igazi a csaj. Üdítően az. Bárcsak meg lehetne úszni a katasztrófát! Talán arra is képes ez a csodalény, hogy elővarázsol a nem létező cilinderéből egy Rikát? Egy igazi Rikát? De jó is lenne!
Miután mind a négy nővel beszélgettek, összedugták a fejüket. Heten ültek az asztal körül, mégis George és Ben vitte a prímet. Carmi még mindig csak félig volt jelen. A többiek nagyon ott voltak. Mégse mondtak néhány mondatnál többet. Az erőviszonyok eléggé egyértelműek voltak. A négyek nem bánták a csendes szerepüket. Néhány rossz hozzászólás, és könnyen visszakerülhet az ember a létra egyik alacsonyabb fokára. És a kapaszkodás nem könnyű. Először sem volt az. Másodszor még nehezebb lenne. Az ember öregebb lett, a gyerekei is, az iskoláztatási költségek meg egyre magasabbak, inkább hallgassunk. Az sosem árthat. Persze néha meg kell szólalni. Mert a némaság is káros az egészségre. Késélen. Mindig késélen.

  • Akkor, mi legyen? Ben, te melyikre voksolsz?
  • A másodikra.
  • Agneska Akárkire? Félig lengyel, félig cseh, a vezetéknevét ember nem mondja ki, az egyszer biztos! Őt hívjuk vissza? Biztos?
  • Nem biztos. Nem Carmi, akarom mondani, nem Rika, de ő tetszett egyedül. Már amennyire. Eljátszunk egy jelenetet, aztán. meglátjuk.
  • Melyiket?
  • Fogalmam sincs. Kedves, szerinted melyik lenne a legjobb? Carmi? Már megint merre császkálsz?
  • Oppá, megint elbambultam. Majd otthon elmesélem, miért, jó? Mit is kérdeztél csillagszemű?
  • Hogy melyik jelenetet játsszuk el?
  • Melyik színésznőre gondoltál? Agneskára?
  • Igen. Beletrafáltál. Szerinted is ő?
  • Igen. Ő a legvalamilyenebb. Meg tudja fogni az embert. Engem megfogott. És játsszátok el a szerelmi vallomást. Az a film egyik kulcsa. A nézőnek el kell hinnie, hogy te tényleg szépnek látod, ő meg tényleg nem hisz magában. Hogy a jelenet végén összehajolhassatok, messziről kell elindulnotok egymás felé.
  • Ebben szakértő vagyok, igaz, szívem virága?
  • Igaz. Hajlítani is tudsz, hajolgatni is. Nagyon. És ne vigyorogj!

A többiek értetlen arca láttán Ben hangosan felnevetett, Carmi meg pofákat vágott. Hogy milyen hülye egy vőlegénnyel verte meg őt a Jóisten! Bámulták egymást, a többiek őket, idétlen helyzet volt. Carmi oldotta fel, mert felkelt, az ajtó felé menet jól megcsavarta Ben kézre álló fülét, kiment, és beinvitálta a talán-Rikát. Majdnem-Rikából talán-Rika, ez már előrelépés, nem? Haladnak, ha lassan is.
Elmagyarázták a jelenetet a reménykedő nőnek, szegényke próbált laza és magabiztos lenni, bólogatott, hogy mindent ért, de hullámokban bocsátotta ki magából a félelmet. Otthon elismert színésznő volt, de ez most más. A nemzetközi karriertől kéznyújtásnyira semmit nem ér a profizmus. El fogja játszani a jelenetet, a profizmust is el fogja játszani, de félni fog közben. És bárki bármit mondana neki, hogy megnyugtassa, mosolyogna, köszönné, és félne tovább. A csalódástól. A "milettvolnaha" érzésétől. A későbbi hasonlítgatástól. Hogy ezt a szerepet is el tudnám játszani. Meg azt is. Mégse én kaptam meg. Állandó elégedetlenség. Amit korábban nem érzett. Ennyire legalábbis nem. Megérte? Ócska kérdés. Az egyik legócskább. Mert a hangulatától függően mindig más választ talál rá magában az ember.
Amíg Agneska elolvasta a szövegét, a többiek halkan zsinatoltak. Carmi visszatért a menedékébe. Nézte a zsinatolókat. Az arcukat. Hogy milyen kényelmesen vannak. Persze, hogy. Mindig jobb vizsgáztatni, mint vizsgázni. Mert, aki vizsgáztat, az tudja a saját kérdéseire a választ. Kényelmes érzés. És biztonságos. Kihívás már nincs benne, de legalább félni nem kell közben. Minden vizsgáztató volt vizsgázó. Sokszor. Azért vizsgázott, mosolyogva, a kritikát hálálkodó arccal hallgatva, hogy egyszer ő is vizsgáztathasson. Ott ülhessen az asztal túl felén, az asztal alatt kinyújtott lábbal, kezét a hasán nyugtatva, arcán bölcs salamonos mosollyal, és érezhesse, elért valahová. Fent és lent. Kívül és belül. Te ott, mi itt. Köztünk vonal. Vastag vonal. Fontos vonal. Mert elválaszt. Te ott, mi itt.

*

Amikor Agneska torokköszörüléssel magára vonta a figyelmet, mindenki elhallgatott. Carmi meg félbehagyta az agyalást az "ott"-ról, és "itt"-ről, mert figyelni akart. Tudta, hogy nagyon fontos megtalálni a megfelelő Rikát. A tökös-mákost ösztönözni kell. Otthon majd ő megoldja a feladatot. És hogy fogja élvezni! De a forgatáson is működnie kell a. varázsnak. Valahogy, de kell. Hogy Benci végre éljen a vásznon. Ez nagyon fontos! És nem a film miatt. Hanem Ben miatt. Színésznek így is elképesztően jó a kedves! De az nem elég, ha csak az ő karjaiban meri felvállalni magát. Az kevés. Mert ha esetleg, netalán tán. szakadniuk kell - sose lehet tudni -, akkor egyedül is tudnia kell folytatni azt, amit együtt elkezdtek. Egyedül is egésznek kell lenni, ez az egyetlen esély a locsolgatásra. Hogy magát is tudja locsolgatni. Egyedül, ha kell. Meg lehet csinálni, ő tudja. Csinálta. Ment. Bennek is meg kell tanulnia. Ki tudja, hogy.
Ben és Agneszka odaültek egymással szembe, és elkezdték. A nő olvasott, Ben nem. Néha belepillantott a lapokba, kicsit el is tért a szövegtől, de csak annyira, hogy a partnerét nem zavarta meg vele. Élt. Nem játszott. Nem pillantott ki Carmira, egyszer sem, de mindenki tudta, vele beszélget. Neki élt. Különleges hangulata volt a jelenetnek. Mert hárman voltak benne, hiába két széket foglaltak el a szereplők.
Sajnos Agneska is tudta. Elolvasott mindent Ben Prescottról, készült a próbaszereplésre. A Hajlításokat is elolvasta, a forgatókönyvet is. Nemcsak tudott mindent, érezte is, hogy nem hozzá beszél a partnere. Megpróbált nem törődni vele. Nem ment. Nem érezte a figurát. Carmi látta, mi folyik. Nem kellett filmes szem hozzá, hogy lássa. Segíteni akart. Mert így nem jó. A nő nem érzi Rikát. Ben is tehet róla, de a nő is. Ha úgy játszana, mármint úgy, akkor Ben nem szerelmi monológot adna itt elő - az édes bolond! -, hanem egy jelenetet a partnerével. Aki nem Rika ugyan, de eljátszani azért el tudja. Mert el tudja. Csak meg kell értetni vele.

  • Zsori, van ennek így bármi értelme?
  • Semmi.
  • Hadd segítsek. Hátha tudok. Agneska, ülj a helyemre, kérlek! Eljátsszuk Bennel mi ketten. Benne vagy kedves?
  • Naná!
  • Akkor jó. George?
  • Felőlem mehet. Agneska, próbáld elkapni a figurát. Tudom, hogy hülyén hangzik, én is mindig utáltam, amikor egy rendező ezzel jött, de tényleg nem tudom másképp mondani. Lazíts és figyelj!
  • Bocs mindenkitől. Nem vagyok színész. De Rika vagyok, ezzel gondolom, mindenki tisztában van. Hátha ettől meglesz a megfelelő hangulata a jelenetnek. Ha hangulata van, akkor. zamata is van. A nézőnek ki kell vinnie valamit a filmből, amikor feláll a székéből. Ha a szájában viszi a zamatát, akkor oké. Hülyeség, amit mondtam?
  • Igen, hülyeség. De értjük. És azt hiszem, igazad van.
  • Hogy te milyen kedves vagy Zsori! Kétértelmű, de kedves. Akkor kezdjük. Mehet kedves?
  • Kicsit sokan vagyunk hozzá, de mehet.

És Ben a földre dobta a lapokat, feleslegesek. Carminak se volt szüksége puskára. A Hajlítást is ő írta, a forkát is, át is élte a szerelmet, álmában is, ébren is. minek ide papír?
Nézték egymást, csönd volt, aztán Carmi nagy levegő vett, és elkezdte. Az első mondat visszavitte a nappalijába. Ott ültek a kanapé két sarkában, és nézték egymást. Micsoda borzalmas éjszakájuk volt! És ő tehetett róla. Hetekig hagyta Bencit szenvedni. Nem vette észre, mennyire kínlódik a férfi. Hogyan is vehette volna észre? Hiszen őt nem lehet szerelemmel szeretni. Benci nem szenvedhet tovább! El fogja mondani, mit érez. Muszáj! Szégyelli magát, akkor is elmondja.
És Carmi bevallotta, hogy sose volt még férfival. Hogy nem vett észre semmit. Hogy mennyire sajnálja azt a sok szenvedést, amit Bencire hozott. Hogy. Bevallott mindent, Ben meg nézte. Nem akarta elhinni, amit hallott. Hallotta már egyszer korábban, mégis úgy hallgatta, mintha először hallaná. Újraélte a fájdalmat. A döbbenetet, hogy nem is haragszik a mocskos szavaiért. A boldogságot, hogy Carmi szereti. Az értetlenséget, hogy miért akarja a drága lebeszélni magáról. Éltek, nem játszottak. Nem vették észre, hogy az igazi nevükön szólították egymást. De a szöveg pontos volt. Hiszen az ő szövegük volt. Az ő szerelmük.
George előrehajolt. Az asztal pereme belenyomódott a gyomrába, de nem vette észre. Bámult. Hogy ő mekkora egy mutogatni való idióta barom! Hányszor látta már Carmit játszani. A banános-gatyábarázós jelenetét sose felejti el! Itt volt az orra előtt az igazi Rika, végig itt volt, és nem vette észre. Barom állat! A többiek arcára nézett. Nézők ültek körülötte, kimeredt szemmel, nem filmesek. ez el is döntötte a dolgot. Hagyta, hogy Carmi és Ben végigéljék az érzéseiket, aztán azt is hagyta, hogy a csönd szétterüljön.

  • Pár perc szünet. Lehet megrohanni a kávéskannát. Agneska, megkérhetlek, hogy várj kint? Ben? Carmi? Átjönnétek velem a szomszédba? Köszönöm.

És a válaszokat meg sem várva előrement. A két kába "szereplő" lassan követte. Még mindig egymást nézték. Carmi nekiment az ajtófélfának. ezen nevettek, és végre magukhoz tértek. Amennyire persze lehetséges volt egy ekkora katarzis után. Mintha kikatapultálták volna magukat az űrbe, és óriási zuhanással tértek volna vissza. A földe érkezés kemény volt. A csattanás viszont jól jött. A föld, az nem az űr, kéretik nem összekeverni.
Az irodában leültek. George egy fotelba, Carmi és Ben félig egymásba. Ahogy szoktak. Csönd volt. Két különböző csönd. Az egyik a legjobb pillanatot várta, a másik még a szomszédban volt. A legjobb pillanat nem jött, hiába várta George. Mert a másik két résztvevő nem volt benne partner. Érezni kell, mindenkinek érezni kell, hogy elég volt a csöndből. Ez lett volna a legjobb pillanat. De ketten ezt nem érezték. Mást éreztek. Megint George-on volt a sor. A fene esne ezekbe a bolondokba!

  • Na, örültök, hogy megtaláltuk Rikát?
  • Mi? Ja, Agneska. Jó lesz. Remélem, segítettünk rajta. Azt hiszem, tudok vele játszani. Muszáj lesz, nem igaz?
  • Nem. És azt nem tudom, rajta segítettetek-e, de rajtam biztos. Meg a filmen is.
  • Örülünk, igaz ezüstszemű?
  • Igen. De nem kellene még egyszer elpróbálniuk a jelenetüket Zsori? Biztos, ami biztos.
  • Felesleges. Minden így tökéletes, ahogy van.
  • Hát te tudod George. Akkor mi megyünk is. Dolgunk van.
  • Még nem mehettek. Carmi méreteit még le kellene venni. Tudjátok, Rika ruhái még nincsenek kész. A leplek. Meg az angyalruha. Meg a gézpizsama. És a.
  • Várjunk csak egy kicsit! Haver, mi szükség Carmi méreteire? Nem Agneskát akartál mondani?
  • . A barátunk hallgat. Jelentőségteljesen. És bámul. Te, csillagszemű, vetted az adást? Hogy mit akar mondani a csönddel ez az agyalágyult?
  • Hm. Haver, te meghülyültél. Carmi nem színész.
  • Na és. Ő Rika. A legrikább Rika. Amit az előbb műveltetek, arra nincs is szó!
  • Zsori, ez nem érv, te is tudod. Könnyű úgy játszani, hogy nem kell közben. játszani. Értesz? Nem akarom. Kész.
  • Persze, hogy értelek. A filmben is pont ezt kell tenned. Nem kell játszanod. Bennek se kell. A többiek majd játszanak helyettetek. Csaba, meg a merénylő, meg a kedvenc vendéglőtök pincére, meg a.
  • Meg az eszed tokja!
  • Ha kell, majd őt is felkérjük.
  • Ha-ha-ha, te vicces fiú. Carmi nem akar játszani. Hallhattad.
  • Hallottam. És még egyszer mondom, nem is kell játszania. Csak egy-egy kérdés, aztán felőlem mehettek. Ben, élni akarsz a vásznon, igaz? Kivel tudnál igazán élni? Carmi, láttad Agneskát, tudod, hogy nem jó. Eljátszhatja Rikát, profi, megcsinálja, de nem jó. Te is tudod. Akarod, hogy ez legyen Ben legjobb filmje? Hogy végre vállalja fel magát? Hm. ez két-két kérdés volt, bocs. Azért gondolkodjatok el rajtuk, jó? Még ma elküldöm nektek a jeleneteteket kazettán. Mindent felvettünk, tudjátok, ez a rutin. A kamera néha jobban tudja, mint a rendező. Megvágjuk az anyagot. Csak ti lesztek rajta. Nézzétek meg, aztán holnap beszélünk.
  • Még te se láttad Zsori. Hátha tévedsz.
  • Hátha nem. Nézzétek meg, aztán dumálunk. Mennetek kell, ha jól tudom. Úgyhogy viszlát.
  • De haver, ez teljesen.
  • Viszlát. Sőt, VISZLÁT! Ismerős a szöveg? És a hangsúly? Na, söprés, különben hozzátok vágok valamit. És egyetlen puha párna sincs a közelben. Kénytelen leszek levenni a polcról valami súlyosat.

*

Ben és Carmi este ott ültek a kanapén, gabalyodva, és a vibráló szürke szemcséket nézték a képernyőn. Kétszer nézték végig a jelenetüket. Néma csöndben. Kívülről más volt. Másképp szebb. George beletrafált. Ők is észrevették volna, ha ott ülnek a jelenet alatt az asztal túloldalán. Ez az igazság. Ha csak ennyi lenne, akkor nem kellene rajta gondolkodni. Megcsinálják és kész. De nemcsak ennyi.

  • Hát, gond van, igaz, szívem virága?
  • Bezony. Nagy gond. Az ugye nem kérdés, hogy meg tudjuk csinálni? Hacsak le nem fagyok a kamera előtt. Most nem tudtam, hogy vesz a masina. Legközelebb talán a karodba ájulok a stressztől. Elég érzékeny vagyok, tudjuk. De ha megszeretem a kamerát, akkor simán megcsinálom. Veled simán. Még szerepet se kell tanulnunk. Sétagalopp lesz.
  • És szép is lesz. Nagyon szép. Mint te, gyengédkezűm. Akkorát fog robbanni, bekerülünk a filmlexikonokba. Történelmet írunk.
  • Ja, meg kitörjük a világbékét! Ne hülyéskedj kedves.
  • Nem hülyéskedtem. Évtizedek óta nem készült igazán robbanós hatású szerelmes film. A történelmi filmek mennek. Meg az akciók. És az eszement vígjátékok. Meg persze a horror. Pedig óriási igény van a romantikára. Csak nem arra, amit a szabvány szerelmes könyvek adnak. Jó néhányat filmre vittek, aztán mind csendesen el is süllyedt. Mit is mondtál egyszer? Ja, hogy minden romantikus könyv borítóján egy félmeztelen, szélfútta hajú, szilikonozott mellű nőt ölelget egy szintén félmeztelen, konditermes, szteroidos "álomférfi". És ha valaki belelapoz a könyvbe, ott is pont ezt találja. Az ilyen nem kell. Illetve kell, de zamata nincs, ahogy délelőtt fogalmaztál. Más kell. Huncutság, őszinteség, igazi emberek, igazi vágyakkal. Lehet idealizált, az nem baj. Csak őszinte legyen. Nézd meg a Hajlítások sikerét. Ha mi játsszuk magunkat, az durranni fog. Nagyot.
  • Igen, valószínűleg igazad van. Te jobban értesz a filmekhez. Logikus is, amit mondtál. Mégse vagyok biztos benne, hogy akarom.
  • Én se.
  • Tudod, mitől félek a legjobban csillagom? Hogy a filmmel együtt a világ is bejön az ajtón, aztán jól körülnéz, rájön, hogy tetszik neki a mi kis menedékünk, és itt marad.
  • Értelek. Ez tényleg gond lehet. A magánéletünk a miénk. Amíg te nem vagy szakmabeli, megmarad a fél esély arra, hogy normálisan éljünk. Igen, értem.
  • Aztán itt van a versengés kérdése. Mind a ketten emberből vagyunk, ha berobbanunk, én is robbanok. Elkap a gépszíj, aztán lehet, hogy észre se vesszük, és már féltékenyek is leszünk a másikra. Mint te és a feleséged. Két sztár egy családban, igen egészségtelen párosítás!
  • Mi nem lehetünk féltékenyek egymás sikereire. Ez nem fordulhat elő!
  • Amikor elvetted Janetet, ugyanezt hitted. Igaz?
  • Hm.
  • Ne hümmögj tökös-mákos! Válaszolj!
  • Sose jutott volna eszembe, hogy rivalizálás lesz köztünk. Mégis az lett belőle.
  • Na látod. Bár csak Janet volt féltékeny a sikereidre, igaz? Csak te nem mondanád ki soha, mert lovag vagy. Egyébként is, mindegy, mert az egyoldalú versengés is tönkrevághatja a kapcsolatot. Akarunk mi ilyesmit megkockáztatni? A válasz egyértelmű nem.
  • Akkor nézzük, mi van a másik oldalon. A pénz nem szempont. Bőviben vagyok vele. Te se panaszkodhatsz. Amennyit költeni tudok melletted, te csóró angyal, egyre több marad. Talán még a házaimat is kisebbre cserélhetem, hogy hozzám gyere. Még a kamatokat se fogjuk felélni. Ha elkezded szétosztani, mert gondolom, ebben is te vagy Rika, akkor is rengeteg marad.
  • Igaz. Te játszol, én írok. szétkeressük magunkat. És ezzel végre elértem - én legalábbis - a lényeghez. Az egyetlen igazán. szívdobogtató lehetőséghez. Hogy. mondjuk úgy, megénekelhetjük a szerelmünket. Magunknak is, bár ez másodlagos. De képzeld el azt a rengeteg reménykedő embert, a boldogságot áhítókat. Beülnek a moziba, néznek minket, tudják, hogy tényleg mi vagyunk, hogy magunkat játsszuk, hogy létezik hajlítás. Tényleg létezik. A legtöbb ember olyan boldogtalan, ha mellé állsz, rá tudsz könyökölni a reménytelenségére, és nem esel hasra. Utálom ezt nézni! Nem vagyok hülye, nem akarom megváltani a világot. Teréz anya se akarok lenni. Téged akarlak. Mondtam, hogy önző vagyok. Nem nagyon, csak olyan szimplán. Nem mások rovására szeretnék boldog lenni, de azért boldog szeretnék lenni. Veled. Meg még néhány emberrel. Szívesen adok magamból, de úgy, hogy a legjava neked jusson. Érted, mit. makogok itt?
  • Értem. És imádlak! Abba kellene hagyni. Hajlítsunk egyet, vagy kettőt, aztán folytathatjuk. Talán. serkentően hat az agysejtjeinkre.
  • Meg más testrészeinkre is. Zuhanyozzunk, vagy rögtön.
  • Rögtön. Először a rögtön, aztán a zuhany. Benne vagy?
  • A kezed eltévedt? Ha sajog a szíved, a saját mellkasodat markolászd, ne az enyémet. Hogy a penészbe mondhatnék így nemet a rögtönre?
  • Nem a szívem sajog. Lejjebb van a probléma. Jóval lejjebb. És nem is markolászom, hanem csak simogatom a. mellkasodat, illetve a kidudorodásokat, mert.
  • A kidu.dorodást nem értem. A melleimre célzol? Igen? Majd holnap megnézem a szótárban. És elég volt a hülye dumából. Majd holnap döntünk. Vigyél az ágyba, ha kérhetem. Annyira legyengültem attól, hogy markolászol. bocs, simogatsz, nem bírnak el a lábaim. És ha nyögni mersz közben, hajlítgathatsz egyedül. A törzshajlításhoz például, én nem kellek. Akkor, viszel?
  • Naná. És nyögés nélkül.
  • Ez a helyes hozzáállás smaragdosom. Talán még kóstolgatni is foglak. Jutalomként. Essünk neki ennek a frászos problémának, és szeressük ki magunkból!

Ezt tették. Legalábbis megpróbálták. Keményen küzdöttek érte. Néhány óra haladék. Ennyit kaptak cserébe. Ez is valami.

*

Másnap délelőtt megint ott álltak a stúdió folyosóján. Ugyanolyan tanácstalanul, mint előző nap. Mert persze nem tudtak dönteni. Féltették az életüket. Féltek, hogy gyengének bizonyulnak, és őket is bezabálja a Nagy Éhes Száj. A Mohóság. Ők lehetnének a megvalósult álom. Az eleven hajlítás. A megelevenedett mesehősök: Hamupipőke és az ő hercege. Érezték, hogy röhejesen hangzik, mégse tudták kivonni magukat alóla. Azzal, hogy mindezeket az idióta jelzőket hagynák magukra aggatni, valahogy mintha igazolást nyerne a szerelmük. És osztozni is akartak. Másoknak is megmutatni, ilyen is lehet. Mégse tudtak dönteni. Mert ott volt a "de". Mindig ott van.
A Teremtő meg megunta ezt a totojázást, és begyorsított. Neki ez igen könnyen megy. Nem aggódik, mi lesz, ha. Tudja, hogy mi lesz. Így mondjuk könnyű.

Ott álltak a folyosón, és kérdő tekintettel nézték egymást. George választ vár. Ők is várják. Talán ha más megmondaná azt a választ, ha lenne olyan szíves! Ekkor lépett oda hozzájuk Nancy. Ő vezényelte le a válogatásokat. Higgadt, csinos ötvenes nő, olyan kiismerhetetlen arccal, hogy pókerjátékosnak kellett volna mennie. Előző nap ő is ott ült az asztal irigyelt oldalán. És csöndben volt, ahogy kellett. Ha reménykedő színészeket kell udvariasan elhajtani, akkor nincs csöndben. Ez a feladata, és jól csinálja. Közel harminc éve van a pályán, akkor használja a száját, ha kell. Ki is tudta fizetni a lánya egyetemi tandíját. Most ott állt előttük, és nézett. Az arca olyan. csupasz volt, hogy minden pókerpartiba azonnal bevették volna. Hogy kifoszthassák az utolsó fillérjéig.

  • Sziasztok. Már egy ideje itt téblábolok, hogy elcsípjelek titeket. Amit tegnap láttam, az. kiforgatott magamból. Meg is ijedtem tőle. Egész éjjel ezen gondolkodtam. És el kell mondanom. Talán, hogy megkönnyebbüljek. Hallom, nem vagytok elragadtatva George ötletétől. Igen, a madarak megint csiripeltek. Látom, most véletlenül igazat csiripeltek. Hadd mondjak valamit. Nem olvastam a Hajlítást. Egyiket sem. Nem olvasok romantikát. Tizenöt éve elváltam. Egyedül nevelem a lányom. Most végzett a Yale-en. Jó gyerek. Ő az életem értelme, bármilyen idiótán is hangzik. Meg a mentségem is ő. Hogy miért nem kerestem tovább? Az apja. tévedés volt. Megesik az ilyen. Amit tegnap az arcotokon láttam, az. pofán csapott. Elvesztegettem tizenöt évet. Hiba volt. Nem tudom, találok-e valakit magam mellé, de meg fogom próbálni. Ha létezik, amit tegnap láttam, márpedig létezik, akkor próbálkozni fogok. És köszönöm. Ha megcsináljátok a filmet, elviszem rá Lindát - Lindának hívják a lányomat -, hogy ő is lássa. És elmesélem, amit tegnap láttam. Amit az apjától és tőlem látott, az nem az élet. Ami köztetek van, az sem. A sajátja legyen a sajátja. Talán ha látja a két végletet, hinni fog benne, hogy köztük ő is megtalálhatja valahol a sajátját. Én is tovább keresgélek. George már vár titeket. Na, sziasztok.

Ben meg Carmi pedig szépen besétáltak George irodájába, és igent mondtak. Még jó, hogy nem tudták, az égiek rogyásig jól szórakoznak rajtuk. Végül is, a humorérzéket is a Teremtő találta fel, nem igaz?